Föld körüli falatok - Mexikó

Ki ne ismerné a chilis babot? Ugye?  Legelterjedtebb készítési módja: megpirítom a húst, ráteszem a babot, öntök alá egy kis vizet, kiszakítom a zacskót, rászórom a port, megvárom amíg felforr, voilá!
Ha eddig ti is így készítettétek, meg fogtok lepődni, mennyire egyszerű is ugyanez - zacskó nélkül... :)

Halloweenre - tökfőzelék

Senkit ne tévesszen meg, nem ünnepeljük a Halloweent. Az egész főzelék mizéria onnan indult, hogy ma történetesen főzelék nap van, a tököt pedig nem Halloween, hanem Márti barátnőm inspirálta.

A félelmetesen egyszerű... tejbegríz

A tejbegríz tipikusan az az étel, ami körül annyi mítosz terjeng arról, hogyan és miként lehet totálisan elrontani, hogy nekem rengeteg idő volt, mire meg mertem vele próbálkozni. Biztosan sokak fülében ismerősen cseng, hogy "Szórd a grízt, ne öntsd, mert csomós lesz!" "Keverd, mert csomós lesz!" "Vedd takarékra, mert csomós lesz!" ... és hát ki ne tudná, hogy csomósra főzni a tejbegrízt az egyik főben járó bűn. Jobban végiggondolva nem értem, személy szerint én miért aggódtam, amikor csomósan szeretem a tejbegrízt...

Egy csipet Erdély

Most egy igazi különlegességet mutatok meg nektek: az erdélyi borsos tokányt.
Emlékszem, egy ehhez hasonló borongós napon jött az ötlet, hogy ilyet is lehetne főzni. Újfent Horváth Ilonához fordultam segítségért, de nem volt okosabb nálam.. Nekem ugyanis még az ízlelő bimbóimon élt az a zamatos, tejfölös, paprikás ínyencség, amit anno az oviban ettünk, és amit én annyira szerettem. Végül aztán egy kompromisszumos megoldáshoz folyamodtam: az erdélyi verzión ugyanis már legalább volt tejföl.
Habár a "készétel" fotó most lemaradt, mert mire észbe kaptam, mindent megettünk, a bejegyzést mégsem hagynám ki, mert remekül be tudom mutatni vele, mihez lehet kezdeni fél kiló hússal :)

Erdélyi borsos tokány

Előkészítés: 10-15 perc

Elkészítés: 45-50 perc

Nehézség: könnyű

Kell hozzá:

• fél kiló hús (sertés [lánykori nevén disznó] vagy csirke az igazi, a többinek túl erős az íze hozzá)
• 250g szalonna
• egy fej hagyma (ha valaki hozzám hasonlóan fagyasztottat használ, valahol a "csak az íze végett" és a "szórjad neki, ne sajnáld" között, számszerűsítve kb 60g)
• olaj
• só
• 1 paradicsom, 1 paprika
• tejföl
• esetleg liszt

Én mindig a hús szétnyiszatolásával kezdem, van, aki durvábbra aprítja, bennfentestől tudom, hogy aki szereti a húst, azt nem zavarja a hártya, sem a kisebb zsírdarabok.. engem igen, pedig nem eszek húst.

Ez most egy kulturált pulyka volt, nem tartalmazott böszme, vérrel telt ereket (ezért is tértem át a csirkeről, bevallom, mert a végén már egy merő mócsingos ér volt az egész...), de azért lefotóztam, miket nyestem le én.

Ez a kis kollázs nem szemléleti valami jól a mondandómat, de azért elmesélem, hogy én anno a csikós (csíkos?) tokányt kerestem, de semmit nem találtam róla így. Szintén Horváth Ilona említette, hogy ennek van egy ilyen verziója is, valóban, azért hívják így, mert a húst csíkokra kell vágni. Korábban én is ezt tettem, most már nem, a gyerekek nem szeretik (bár, mivel így sem eszik, voltaképp teljesen mindegy).

Ha ezzel megvagyunk, melegítsünk kevéske olajat egy serpenyőben...

... és adjuk hozzá a szalonnát. Én mindenféle húsnemű elkészítésére a teflonos serpenyőt javaslom (kivéve talán a sült húst), mert sajnos hacsak nem ülünk mellette, könnyen leég. Néha akkor is, ha mellette ülünk.

Ha ilyen szépen megpirult a szalonna..

... szedjük ki egy külön tálba...

...és a serpenyőben maradt "szalonnazsíron" pirítsuk meg a hagymát.

Ha ez megvan, dobjuk rá a húst...

... és daraboljuk rá a zöldségeket. Ha nem érezzük biztosnak a kezünket a serpenyő fölötti aprításhoz, nyugodtan használjunk vágódeszkát, akkor ezt a lépést iktassuk a húsaprítás után.

Kicsit pirítsuk meg a húst, hogy olyan kellemes, fehér színe legyen. Az egész cuccnak egy ilyen barna alaphangulata lett a szalonnától, ez nem csak természetes, de jó is.

Ezt követően öntsük fel vízzel (itt a képen már szépen kijött a barna szín), szórjuk meg sóval, ha szeretjük, borssal, és főzzük addig, míg megpuhul a hús. Ha kell, menet közben töltsünk alá egy kevés vizet.

,

Honnan tudjuk, hogy megfőtt a hús?

Fakanállal meg kell nyomni, ha szépen szétválik, kész. Ha gumiszerűen ellenáll, főzzük még. Mint megtudtam, a rágós hús is épp azért rágós, mert nem főtt meg eléggé (ide is lenne egy-két anekdótám, de majd talán legközelebb).

Mit tegyünk, ha minden igyekezetünk ellenére leégett a hús?

A legfontosabb, hogy ne essünk kétségbe! Ha nem szenesre égett, csak lekapott, a következőt tehetjük:
Fogjunk egy nagyobb szűrőt, és öntsük bele az egészet, úgy, ahogy van. Folyóvízzel öblítsük át párszor a húst. Itt ugye most kérdés, hogy mit égettünk le, ha a pörkölt kap oda, főzzünk egy másik lábasban/serpenyőben új alaplevet, ezesetben felhevített olajban forgassuk meg a szalonnát, szedjük le újra, pirítsunk hagymát és tegyük rá a húst. Öntsünk alá egy kevés vizet, adjunk hozzá egy picike sót, és minden mehet a régi a kerékvágásban.
Ha szenesre égett, húzzuk le a tűzhelyről, várjuk meg, amíg kihűl és dobjuk ki lábasostól.

Én itt a képen kicsit más megoldást választottam (igen, én is leégettem, ez nálunk havi program), mivel a hagyma nagy része az öblítés után is ép maradt, ezért egyszerűen csak hozzáadtam a szalonnát, amit normálisan a tetejére szórunk, és meg is oldódott a gond.

Miután elfőtte a mérgét, és mielőtt rátettem volna a tejfölt, lehúztam a tűzhelyről és kiszedtem belőle a paprikát és a paradicsomhéjat. Az előbbit azért, mert nem szeretik a gyerekek, az utóbbit azért, mert azt már én sem szeretem. Ráadásul szörnyen rontja az összképet.

Ezután jöhet rá a tejföl, visszahúzzuk a "lángra" és felrottyantjuk. Kb úgy, ahogy a képen is látszik, pr buborék erejéig. Normálisan 1 doboz tejföl kell hozzá, attól még az öblített verzió is nagyon szép barnás árnyalatú marad, én 2 dobozzal tettem rá, mert a gyerekek főleg a szaftot szeretik.

Ha úgy érezzük, hogy kész, lehúzzuk, kifőzzük hozzá a tésztát és ennyi :)

Tippek, trükkök:

• Nagyon jó módja még a szaft-szaporításnak, hogy egy evőkanál lisztet keverünk ki a doboz tejföllel, ugyanis a liszttől sűrűsödik a szaft, és a selymes kategóriáig nyugodtan hígíthatjuk vízzel. Azaz kicsit tovább is, mert nekem olyan sűrű szokott lenni álltában, hogy megáll benne a végén a fakanál (én ezért nem is csinálom, de biztosan a magasság és a légköri viszonyok, otthon sosem volt ilyen gondom...)
• tészta gyanánt a tipikus pörkölt tésztákat javaslom, úgy mint szarvacska, orsó, Icu szerint nagyon jó puliszkával is, legalábbis az eredetit úgy eszik, de az eredetiben ecet és cukor is van, így én nem ragaszkodok ahhoz foggal körömmel. Metéltet semmiképp ne adjunk mellé és szerintem a nokedli/galuska sem jó választás
• savanyú uborkával, ecetes céklával, savanyú csalamádéval isteni finom lesz

Jó főzőcskét, sok sikert, jó étvágyat kívánok! 

Rakott krumpli: egy sima, egy fordított...

Tettem,vettem, raktam... egy  kis krumplit. 

Vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, ha sikerül úrrá lennem a resten, vagy nem alszok el reggel, akkor hamar megvan. Ahhoz képest persze, hogy krumpliétel. Mert a krumpliétellel általában egy nagy baj van: úgy kezdődik, hogy "hámozd meg a burgonyát". Nem minden esetben persze. Tudok olyan receptet is, ami úgy kezdődik, hogy "Melegítsd elő a sütőt 230°C-ra és tedd tepsire a dobozából előzőleg kiszedett krumplifalatkákat". Habár a technika jóval gyorsabb és egyszerűbb, ez elvitathatatlan, ez a blog mégsem erről szól..

Rakott krumpli

Előkészítés: 10-15 perc

Elkészítés: 10-15 perc

Sütési idő: 15-20 perc

Kell hozzá:

• másfél, 2kg krumpli (4-6 személyre)
• 6-7 tojás
• lángolt kolbász (lágy, nem száraz!), szeletelt lángolt kolbász vagy virsli (SOHA ne tegyünk rakott krumpliba parizert. Akkor se, ha csak az van otthon. Tényleg ne! Nem az íze, a látvány miatt a végén...)
• 2 doboz 2dl-es tejföl (20%-os jobb)
• kevés tej
• só, ízlés szerint delikát/vegeta

 

Nem ragoznám túl, mert kár, kevés matemateikai érzékkel könnyedén kikalkulálhatjuk, hogy ha bonyolultnak nem is bonyolult, mindenképp kissé idő és munkaigényes ételről van szó, mert ha mi vagyunk a krumplihámozás világbajnokai, akkor is garantálom, legalább 40 percet mindenképp elvesz majd a drága időnkből, így akkorra tervezzük, amikor fixen tudunk "pepecselni" vele.

Javaslom, mindig a tojás megfőzésével kezdjük. Kivéve, ha úgy csináljuk, ahogy én voltaképp szoktam: előre főtt tojásból. Mert én annyira lusta vagyok, hogy simán belefér ez is :D akkor ne a tojással kezdjük, hanem a krumplival.

Most nem volt itthon előre főzött tojás, így kénytelen voltam én magam főzni. Egyszer olvastam erről egy érdekes dolgot, hiszem is meg nem is, de azért megosztom, ne vigyem a sírba: állítólag a kiváló keménytojás főzési ideje függ az éghajlattól, a tengerszint feletti magasságtól és a levegő páratalmától (meg a fene tudja még mennyi hülyeségtől...), szóval itt nálunk, a völgyben kb 15 perc alatt fő meg a tojás úgy, hogy hideg vízben teszem fel. Mivel általában csak akott krumplihoz főzök, mert ahhoz muszáj, a reggelihez nem, így ne kérdezzétek, ez a forrástól számítva hány perc, amikor felforr, általában még elmélyültem hámozom a krumplit, vagy ha nem, akkor darabolom, így a tojás tényével és forrásával nem foglalkozom. Most is már majdnem lehúztam a "sparheltről", amikor eszembe jutott, hogy meg kellett volna néznem, vajon hány percet főtt forrástól számítva. Nem mintha lenne jelentősége.

Anno szent meggyőződésem volt, hogy azért írják, hogy forrástól mennyit fő a tojás, mert forrásban lévő vízbe kell rakni. Ma már tudom, hogy nem. (De hogy miért, arra még nem jöttem rá...) Kezdetben én is harcoltam ezzel, hogy majd jól forrásban lévő vízben főzöm a tojást. Először próbáltam "pucéran", kézzel beletenni a tojásokat... Darwin-díjas ötlet volt. Aztán váltottam kanálra, de a lényegi problémát nem tudtam megszűntetni: amint a hideg tojás a forró vízbe ért, azonnal azt mondta a héjja, hogy "reccs"... a fehérje meg szépen, bodorodó felhőként főtt ki a megrepedt mészburok alól... Azóta megokosodtam és hideg vízben teszem fel főni a tojásokat. Már ha erre visz a lélek...

 

Ha feltettük a tojásokat és elégedetten konstatáltuk, hogy jól elvannak maguknak, nekiugorhatunk a krumplinak. Én gyakorlott vagyok, már eleve olyan zsákot választok vásárláskor, amiben nagyjából 5 szem krumpli teszi ki a 2.5 kilót. Egyrészt mert kevesebb a lehulló "törmelék", másrészt mert Hamupipőke meg tudta ezt oldani okosban, de én galambot erre még csak teraszra piszkítósat láttam, krumplipucolósat nem.

Ha meghámoztuk, mossuk meg alaposan és szeleteljük karikára a krumplit. Én szűrőben szoktam mosni, úgy lefolyik alóla a víz, de volt, hogy trükkös voltam és meghámoztam a krumplit még előző este, akkor praktikus, ha ellepi a víz reggelig (jól tűri a stresszt, akár 24 órát is eláll a mosogatóban, lehet, hogy többet is, nem próbáltam. Csak vizet engedjünk rá, különben bebarnul).

Innen kettéágazik az út, én most jobbra megyek, de leírom azért a bátraknak, mi van balra.
Szóval a jobbos ösvény: fogok egy nagy kondért, beleteszem a krumplit, vizet rá (kb annyit, hogy 2 ujjnyira elfedje) és alágyújtok. Itt a sót mindig előre rakom bele, másfél kiló krumplihoz kb másfél tk sót (nem lineáris az egyenlet, 2 kilóhoz is ennyit rakok! Félhez nyilván kevesebbet) és várom, hogy felrottyanjon.
A másik irányzat bonyolultabb, és emiatt csak nagyon bátraknak ajánlom: amikor nyersen rakjuk a tepsibe a krumplit. Előnye, hogy egy lépés kimarad, így gyorsíthatunk a folyamaton, hátránya, hogy olyan, mint az oroszrulett: vagy összejön, vagy nem... a lényeg, hogy belerakjuk a tepsibe a nyers krumplit, megsózzuk egy kicsit, rá a húsneműt, ki mit, arra a megpucolt, feldarabolt tojást (itt jön jól az előfőzött, az már kész is van), alá egy kis vizet, a tetejére fóliát és mehet a sütőbe. 230°C-on főzzük jó 20-30 (40-50) percig, aztán amikor úgy érezzük, hogy jó a krumpli, levesszük a fóliát, rátesszük a tejfölt, rásütjük és mehetünk a dolgunkra.
Nekem a balos ösvény eddig még mindig tele volt aknával és a végén sajna robbant, így feladtam, ha valakinek van kedve és érez affinitást, hajrá :)

Szóval A) variáns: fő a krumpli. Közben már készen van a tojás, ezt garantálom, ennyi idő alatt a Mount Everesten is megfő, úgyhogy öntsük le róla a forró vizet és engedjünk rá hideget. Ha nem akarjuk a mosogató alján elkezdeni a tojások megtörését, akkor célszerű apránként leönteni a vizet és hideggel pótolni, nehogy kiessenek a tojások (vagy fedővel*, illetve ha már úgyis ott van, szűrővel). Fontos, hogy ne főzzük szét a krumplit, félkeményre nagyon jó lesz. (Ez nekem még sosem sikerült, de leírom, hátha másnak...)

Közben, ha nem fóliázott, előszeletelt kolbászunk van, álljunk neki a felaprításnak. Én virslit használtam, egyrészt, mert csak az volt itthon, másrészt, mert ami itt kapható spanyol lángolt kolbász olyan frissen csomagolt (gondolom), hogy még kicsap a láng, amikor kibontom. Nem azért ám, mert annyira finom illata van, hanem mert a spanyoloknál a "lángolt" vélhetően mást jelent, ugyanis ez annyira erős, hogy nem csak lefelé csíp... szóval nálunk a virsli a nyerő, mióta nincs a környéken Nettó (isteni echte ungarische Paprikakolbaszt árulnak ott, de kiesik már sajnos nagyon...)

Közben garantálom, hogy jó a krumpli (kivéve, ha csak annyi dolgunk volt, hogy kivettük a kolbászos tálcát), szóval elő lehet venni a tepsit (én egy közepesen nagyot javasolok), és beleszedni. Erre kiválóan alkalmas a spagettiszedő, akinek nincs, bármilyen lyukas alkalmazás (ami nem szűrő, mindjárt mondom, miért), vagy egy merőkanál (vagy szedőkanál, ki hogy hívja) is. Szóval én a képen látható szépséget használom, nem csapkodom a lábas oldalának, mert az a jó, ha egy kis víz marad alatt. Csak a zizevégett. Meg hogy a virslinek legyen miben megfőni. Akkor se legyünk önelégültek, ha nekünk kolbászunk van, ne hagyjuk a krumplinkat szárazon, mert nagyon jót tesz az egész ízének, ha a sütőben forrongó víz fenéken nyalja néha a kolbászunkat és levisz magával a krumplihoz egy kis paprikás kolbászzsírt. Ha merő/szedőkanállal dolgozunk, akkor viszont a lábas oldalához téve engedjünk le a krumpli levéből, mert ha az egész kondérnyit belemerjük a tepsibe, az inkább kolbászos krumplileves lesz, mert rakott krumpli. Ha nagyon lecsöpögött a lé, pótoljuk után egy keveset a lábasból (nem kell szégyellni, lehet önteni közvetlenül), ha meg semmit nem találtunk, ami az átszedésre alkalmas, vagy már úgyis ott a szűrő, vagy mittudomén, akkor a) eleve a lábasból egy kevés levet öntsünk a tepsibe (egy keveset! ne az egészet!) b) sima, mezei csapvízzel pótoljuk a folyadékot.

A krumplira jön a virsli...

... majd a tojás. Van, aki aztán erre tesz még egy réteg krumplit, az lenne a hivatalos verzió, de ennyi krumpli nincs a világon (és amúgy is, ki eszik meg 5 kiló krumplit?!). Jénaiba lehet jó megoldás (abban is remek a krumpli, én azért nem abban csináltam, mert abból nekem a legnagyobb is 2 személyes...) a 2 réteg krumpli, tepsibe tényleg sok szerintem...

Ha a tojás is fenn van, jöhet a tejföl. Anno, emlékszem, az volt az álmom, hogy majd ha felnövök, minden réteg közé kenek egy adag tejfölt (nekem már gyerekként is a rakott krumpli volt a kedvencem), és nem véletlenül: ez talán a legjobb része, az értelme, a lényege. Ettől rakott krumpli a rakott krumpli, így javaslom, ne spóroljunk vele.
Valakitől hallottam és bőszen alkalmazom azóta is a technikát, miszerint pici tejjel krémesre keverem a tejfölt, mielőtt a rakott cucc tetejére teszem. Ez mindenre vonatkozik, nem csak a krumplira. Az egészet sokkal könnyebb kenni aztán, kevesebb feltétet szed fel (majd meglátjátok... kevés szebb dolog van, mint a tejfölbe kapaszkodó, útnak induló tojás pl... ), és ha picit hígabb lett, legalább közéfolyik (azért ne csináljuk folyósra, mert az nem jó).

Szóval ilyen szép krémes lesz...

...és már mehet is a tojásra. Nem mindenki szereti, én egy lehelletnyi vegetával mindig meghintem, mióta egyszer ráborítottam egy fél zacskónyit, azóta egy evőkanál segítségével.

Betoljuk a sütőbe és ilyen szép barnára sütjük:

Voilá, ennyi volt a varázslat, garantálom, ezt elolvasni nehezebb és időigényesebb volt, mint összedobni egy ilyen ínycsiklandozó finomságot, ne restelkedjetek hát kipróbálni ti magtok sem!

Tippek, trükkök:

• benfentestől tudom, hogy a főtt tojás annál könnyebben pucolható, minél régebbi a tojás (nem a főtt), így javaslom a friss tojás inkább a piskótára tartogatni (nyílván előfőzöttnél ez olyan kb, mint a pepsi kupak: vagy nyert vagy nem..)
• sokan készítik darált hússal a rakott krumplit, én azt a variációt, nem szeretem, ha valaki igen, hajrá. Ez esetben ajánlom a B) útvonalat, csak sózzuk be a húst, vagy ha mindeképp maradnánk az A) variációnál, pirítsuk elő. Jól tűri az oregánót, tegyünk bele nyugodtan.
• remek kiegészítő lehet, ha a krumpli közé vagy alá kevés kockára vágott hagymát teszünk, illetve a tejfölbe keverhetünk pici fokhagymasót is, nagyon kellemes ízt kölcsönöz
• ha nagyon nincs semmi használható a közelünkben és semmiképp nem akarunk virslit használni, a paprikás szalámi is megteszi (nem a sima, a paprikás. Ez a neve), de érdemes minimum csíkokra, inkább kockára vágni, mielőtt a krumplira tesszük

*Tuti módszer, előszeretettel alkalmazom, amikor csordultig a mosogató, vagy nincs tiszta szűrő, hogy konyharuhával/tepsikesztyűvel és fogóval megfogom a lábast, a tetejéhez hozzászorítom a résnyire elcsúsztatott fedőt és a résen át a mosogatóba öntöm a vizet. Tésztát is jól lehet így szűrni, ügyeljünk rá, hogy ha úgy érezzük, nincs már alatta víz, rázzuk át egy kicsit a lábast és öntsük le róla a maradék adagot is. VIGYÁZAT! A forró gőz felcsaphat és csúnyán éget, legyünk óvatosak!

Nagyjából ennyit a rakott krumpliról, jó főzőcskét, sok sikert mindenkinek! :)

Kedvenc konyhai kiegészítők #1

Ma nem főzésre invitálok, illetve közvetve. Bemutatnám legkedvesebb konyhai segédeszközeimet. Nem is tudom, mire is mennék nélkülük.. (azt, hogy merre, annál inkább... falnak minimum :D )

Szóval ők itt: a mesterhármas. Aprító, daráló, blender.

Direkt nem neveztem nevén - KÁVÉDARÁLÓ, pfffff... ezzel mindent daráltam már, nem viccelek, csak kávét nem. Elsődleges funkciója nálunk a cukordarálás. REMEKÜL lehet vele cukrot darálni, ami azért, lássuk be, jelentősen megkönnyíti az ünnepi készülődést, tekintettel rá, hogy mindenki mézest akar dekorálni, a tojásfehérje meg úgy nyeli a porcukrot, mint homok a vizet (és akkor még nem említettem, hogy míg a kristálycukornak 1€ alatt van kilója, addig a porcukoré fölé lóg ennek a bűvös számnak,  nem is orrhosszal, és bárhogy nézem, csak fél kiló van a dobozban...)

Nagy előnye továbbá, hogy daráló lévén megőröl mást is. Hát nem zseniális? Pl a zabpelyhet. Nem, nem a reggeli műzlibe :D viszont zseniális zablisztet csinál, 3€/20 deka helyett 70 cent/ fél kiló áron. Ugyanígy őrli a mandulát is (a töröttet, egészet ne tegyünk bele), a diót, a mogyorót. De tényleg, törjük össze előtte! (Nem, ne a darálót, a magokat)

 

Szuperül megőrli a lent, szezámot, kókuszt (ez utóbbi remek, ha kókuszlisztre vágyunk. Minap néztem, Edekában 5€ 10 deka belőle... agyhalál...) Sőt! Én fűszert is szoktam vele finomra darálni. Utálom ugyanis, amikor szálas kakukkfüvet, borsikafüvet, koriandert vagy hasonlót köpködök órákig ebéd után, és a gyerekek is piszkának minden ételt, amiben ilyesmi van. Vagyis már nem, mióta őrlöm a fűszereket :)

A következő kedvenc az aprító. Egy jó aprító MINDENT aprít! Na jó, tüzifát talán nem... de amúgy tényleg, igazi időspóroló gépezet!

Miket lehet aprítani vele?

Mindent, mondtam már :D Pl almát az almáspitébe, vagy répát, hagymát, húst (nem az almáspitébe!!!!!), kevésbé fás gumókat és gyökereket (bevallom, még fásat nem tettem bele, mert nálunk az pucolás után megy a kukába, de szerintem a tüzifával áll egy szinten..). De felaprítja a salátának valót, sőt, a miénk olyan volt, amivel jégkását is lehetett csinálni! Vagyis ezt írta a papírja. Sajnos addig működött, amíg ezt ki nem próbáltam... :/

Tehát most, hogy hivatalosan nincs aprítóm, és mindent újra darabolni, rosszabb esetben reszelni kell (ehhhhh...) most érzem csak igazán, mekkora kincs volt szegény, amikor még működött...

Amire érdemes odafigyelni: a többség már duplapengés, ezeket mindig rögzíteni kell, hogy ne kattogjanak, icegjenek, ficegjenek! Mármint használat előtt, úgy értem.
Ha bátortalanok vagyunk, válasszunk olyat, aminek stabilan rögzíthető a fedele (az előző DOMO típusúm olyan volt, neki az lett a vége, hogy lerántottam és leesett. Isten nyugosztalja...)
Érdemes olyat keresni, ami több dologhoz is jó, húshoz, zöldséghez, nyershez és nem csak főtthöz. Annak jó erős a motorja.
Ja, és legyen minimum 2 év gari rá!!!! Ha mégsem lenne olyan erős a motor.
Ami pedig a legfontosabb: sose vegyünk olyat, ami jégkását is csinál! Vagy ha mégis veszünk, ne csináljunk jégkását!!!!!!

Vegül pedig, de nem utolsó sorban: a blender.

Neki 1000+1 neve van, smoothie-maker, shaker, pürésítő, mixer (ez egy eléggé helytelen elnevezés), personal mixer és még sorolhatnám.

Mire jó?

Sok mindenre. Első sorban smoothie-k készítésére ajánlják, mert tényleg olyan smooth lesz tőle a turmix, az angol szó összes jelentésével (selymes, puha, egyenletes..) Én is ezért vettem eredendően, mert a botmixer tehetsége csak a banánig terjedt. Aztán rájöttem, mennyi mindenre lehet használni még!

Senki olyan selymes palacsintatésztát nem kever, mint ő. Nem viccelek, és nem csak a hajszálvékony palacsintához jó, remek az amerikaihoz is, a reggeli verzióhoz, a fitreform kiadásokhoz is.

Szuper joghurtokat, krémtúrókat lehet keverni vele, a gyümölcsöt úgy eldolgozza, mintha "Hmmmmm.... Danone" joghurtot ennénk, csak ez kicsit jobb.

Krémlevesek abszolút krémesítésére is alkalmas, a képen ugyanis csak a kis "tankot" fotóztam, van egy 600 milis is, de azt hiszem, még lehet eggyel nagyobbat venni hozzá, sőt, külön kiegészítőként "utángyártottban" a határ a csillagos ég.

Püréket, esetleg bébiteleket is szuperül összedolgoz, jól tűri az apróra szedegetett főtt/párolt csirkét is, a konzervhalat, szóval mindent.

Minden féle olyan dolgot ezzel keverek, ami csomósodásra hajlamos, még a fehérjeporaimat is (hiába van shake-erem hozzájuk)

Hasonló bejegyzéssel jövök még, addig is jó főzőcskés, sok sikert kívánok! :)

Itt a piros, hol a piros?

A mai napra egy igazi unikomot terveztem, egy emléket, ami minden óvodás/kismenzás ízbimbóin ott kísért, egy rejtélyt, egy egyszerűen túlbonyolított, hétköznapi álmot: a paradicsomszószt.

Itt rögvest megragadnám az alkalmat, hogy kicsit elmerengjek a nem is olyan távoli múlton, amikor is felmerült bennem az igény, hogy az akkor 10-11 hónapos csemetémet eme feledhetetlen élményben részesítsem. Mit csinál ilyenkor ugye a jóhiszemű házi asszony? Utánanéz.
Én nem ezt tettem, hanem nekiestem, mint bolond tehén a kölykének... hát, ami a vége lett, azt én sem ettem volna meg :D Persze, mert kell bele hagyma! Igen, a hagyma, tuti ott rontottam el! Kipróbáltam, de sajna nem a hagyma volt a hiba..
Na, végül nagy nehezen csak beadtam a derekam és utánanéztem. Ajajajajajajjjjjjj... 10 literes üst, sámántánc, ritmikus sport gimnasztika, fúúúúúúúúúúúúúúúúú, mondom, gyerek, sose eszel paradicsomszószt! Végül beadtam a derekam Icunak, vettem zellert, hagymát, és nekiálltam. Ez már nem volt olyan rossz, csak ott hibádzott, hogy ezt főzni kellett. A paradicsom meg csap. Minél forróbb, annál jobban. Kipróbáltam én mindent, de valahogy csak nem volt az igazi, vagy a kezem mintázta tele a sarki tetoválót megszégyenítő sebességgel, vagy a falat. Egyik sem volt szép, bár az utóbbi legalább nem fájt. Nagy hibája volt továbbá, hogy habarni kellett (vagy nem, nem tudom, én habartam), ettől olyan csomós lett, mint egy jól fejlett hajóárbóc, de ezzel még valahogyan együtt tudtam volna élni, mivel a zeller miatt így is úgy is szűrni kellett... de a fal... :/ Szóval ünnepi étel maradt.
Egyszer aztán anyu felvetette, hogy főzzünk paradicsomszószt. Mondom, nincs itthon zeller. Igazán nem értette, mit akarok a zellerrel, mire felvilágosítottam, hogy hát a paradicsomszószba zeller is kell! Mire közölte, hogy "Túlvariálod!", és olyat mutatott, hogy azt hittem, lemegyek hídba és úgy maradok. Íme:

Paradicsomszósz 

Előkészítési idő: 5 perc
 
Elkészítési idő: 10-15 perc

Nehézségi fok: könnyű/közepes

Kell nekünk:

• olaj (100ml kb)
• liszt (4EK nagyjából)
• paradicsomszósz (1 liter)
• cukor (40-60g, ízlés szerint)
• csipet só
• egy kancsó víz

A liszt is ott van, becsszó, ott bújkál jobbra, csak a lábát dugta a képbe (szégyellős biztosan). Szóval fogjuk ezeket. Nem úgy csináljuk, mint az egyszeri lány, nem. Mert az úgy csinálja, hogy majd elmegy érte. Mi úgy csináljuk, mint Zsani. Zsani már tudja, hogy ha nem készít oda mindent, mire enged egy adag vizet, leég a szósz, mire elugrik a cukorért, minden tocsogni fog a paradicsomban. Zsani okos. Legyünk olyanok, mint Zsani :)

#1 lépés

Fogjuk a lisztet, meg az olajat és a már ismertetett módon készítünk egy rántást. Ha ezzel megvagyunk, lehúzzuk a tűzről és VÁRUNK! Muszáj adni a rántásnak pár percet, különben olyan sűrű lesz, mint levegő a pléhpalackban. Amikor már úgy éreztük, hogy jóóóóó sokat vártunk, akkor hozzáadjuk a paradicsomszószt.

 Itt nem kell finomkodni, ez kaja és nem úrikisasszony, nyugodtan lehet adni neki az életérzést, csak egy dologra figyeljetek: a falra. Előre megmondom, hogy hiába az egy liter paradicsom, a drága rántás odalenn úgy fogja kívánni a vizet, mint szomjas teve a sivatagban, ne legyünk hát restek, adjunk neki!

 Én mindig azt csinálom, hogy a dobozba öntök először valamennyit, összerázom és azt öntöm rá, így nem marad benne a kiönthető 380 milin felül ott kukucskáló 120 maradék... ne tököljünk ezzel sokat, nem azért, mert kényes természetű rántás barátunk ezt zokon veszi, hanem mert félő, hogy a TiGáz kiküld egy 5 oldalas köszönőlevelet, amiben hálát rebeg, hogy ilyen nagy összegű gázfogyasztással jutalmazta felsőbb alkamazottait... vélhetően a jól végzett munkáért cserébe. (Villanytűzhelyesek hosszas töketlenkedés után lesznek szívesek az Elműtől vagy az E-ontól várni hasonló tartalmú szerelmetes üzenetet). Szóval mint a régi krimik latinbárjainak pultja mögött: önt, ráz, kitölt. Esetleg még egy kevés vizet ezen felül lehet rátölteni, de szerintem nem kell így elsőre. 

 Most jön a trükkös fázis, a kezemet figyeljétek, mert csalok! :)

1. Visszahúzzuk a lángra, HAGYJUK TAKARÉKON!
   
2. Összekeverjük, és nem ijedünk meg, hogy egy barnás-sárgás szötymókot kaptunk..
   
3. Viszonylag gyorsan, de szinte kortyonként töltjük alá a vizet (mert minél melegebb van, annál sűrűbb lesz). Keverjük, mint a bolond, miközben ügyelünk rá, hogy ne rántsuk le a lábast a tűzhelyről (ez nagyon fontos)
   
4. Mélyeket lélegzünk és igyekszünk megőrizni a hidegvérünket, ugyanis ez a "sz*r" egyre sárgább! .. és még mindig víz kell neki!
   
5. Realizáljuk, hogy a szószunk egyre csomósabb. Pánikba esünk, majd 2 mély lélegzetvétel és pár "Ommmmmmm" után a habverőhöz folyamodunk. Nem felejtjük el öntögetni a szósz alá a vizet!
    
6. Amikor már nem kér vizet, hozzáadjuk a cukrot és maxra tekerjük a lángot. A kevergetést megritkítjuk, de ha nem akarunk szirénázva száguldani a balesetire, nem hagyjuk abba! (mármint a kevergetést. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor égszakadás után egy fokozattal lentebb kapcsoljuk az ablaktörlőt)
    
7. Lassan engedjük szétáradni a testünkben az endorfint, amit az a megnyugtató tudat váltott ki, hogy pirosodik a paradicsom. KEVERJÜK!
    
8. Amikor a második "mocsár pukli" is megjelent, elzárjuk, lehúzzuk és elégedetten konstatáljuk, hogy túléltük. SOHA ne várjuk meg, hogy a pukli feljöjjön és azt mondja: "rotty". Azt vagy a kezünk, vagy a falunk bánja.

Teljesen olyan piros soha nem lesz, mint amit kiöntöttünk a dobozból. Ha arra vágyunk, cukrozzuk be azt és hajrá. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a zelleres-hagymás variáció tényleg nem rossz, ha valakinek van ideje és bátorsága, próbálja ki :) Feltétnek bárki bármit ehet hozzá, a cukorrúdtól a kolbászig minden járja. Nálunk a gyerekek levesgyönggyel eszik, Bandesz virsilivel vagy fasírttal (mindkettő bolti)

Tippek, trükkök:

• Soha ne tegyünk fedőt a fővésben levő paradicsomszószra. Igaz, hogy akkor nem csap ki, de garantálom, hogy bosszút áll!
• Ha becsomósodik elsőre (szokott), ne essünk pánikba, ezzel a képen is látható francia habverővel szépen el lehet keverni, 100% csomómentesre.
• Nagyon figyeljünk oda, miután hozzáadtuk a cukrot. A liszt is könnyen leég, de a cukor még könnyebben. A liszt-cukor páros garantáltan.
• Ha levesnek szántuk, öntsünk hozzá kicsit több vizet és voilá. Ha nem akarunk annyira sok levest főzni, felezzük a rántást (50ml olaj + 2 ek paradicsom)
• Sosem mondták, de jól tűri a maradék rizst, a cukor után lehet beletenni és akkor jól összefő, vagy külön is nagyon jól passzol hozzá, belekeverve (levesbe pláne). Elsőre, javaslom, csak magunknak csináljuk, hátha a családnak nem jön be annyira...
• Ha mégis megtörtént a baj, égési sebre gyorsan jéghideg vizet/jeget, fenistilt, neogranormont, sudokrémet (ez utóbbit érdemes tartani a konyhában, a minitégelyes évekig elég), falra hideg vizes szivacsot tudok ajánlani :)
  
  Balesetmentes, sikeres főzőcskét és jó étvágyat kívánok! :)