Kedvenc konyhai kiegészítők #2

A sorozat folytatódik, most nem másról, mint a serpenyőkről mesélek nektek. Ennek több oka is van, egyik ezek közül, ami eléggé nyomós, hogy már régen készülök rá..

Egy csipet Erdély

Most egy igazi különlegességet mutatok meg nektek: az erdélyi borsos tokányt.
Emlékszem, egy ehhez hasonló borongós napon jött az ötlet, hogy ilyet is lehetne főzni. Újfent Horváth Ilonához fordultam segítségért, de nem volt okosabb nálam.. Nekem ugyanis még az ízlelő bimbóimon élt az a zamatos, tejfölös, paprikás ínyencség, amit anno az oviban ettünk, és amit én annyira szerettem. Végül aztán egy kompromisszumos megoldáshoz folyamodtam: az erdélyi verzión ugyanis már legalább volt tejföl.
Habár a "készétel" fotó most lemaradt, mert mire észbe kaptam, mindent megettünk, a bejegyzést mégsem hagynám ki, mert remekül be tudom mutatni vele, mihez lehet kezdeni fél kiló hússal :)

Erdélyi borsos tokány

Előkészítés: 10-15 perc

Elkészítés: 45-50 perc

Nehézség: könnyű

Kell hozzá:

• fél kiló hús (sertés [lánykori nevén disznó] vagy csirke az igazi, a többinek túl erős az íze hozzá)
• 250g szalonna
• egy fej hagyma (ha valaki hozzám hasonlóan fagyasztottat használ, valahol a "csak az íze végett" és a "szórjad neki, ne sajnáld" között, számszerűsítve kb 60g)
• olaj
• só
• 1 paradicsom, 1 paprika
• tejföl
• esetleg liszt

Én mindig a hús szétnyiszatolásával kezdem, van, aki durvábbra aprítja, bennfentestől tudom, hogy aki szereti a húst, azt nem zavarja a hártya, sem a kisebb zsírdarabok.. engem igen, pedig nem eszek húst.

Ez most egy kulturált pulyka volt, nem tartalmazott böszme, vérrel telt ereket (ezért is tértem át a csirkeről, bevallom, mert a végén már egy merő mócsingos ér volt az egész...), de azért lefotóztam, miket nyestem le én.

Ez a kis kollázs nem szemléleti valami jól a mondandómat, de azért elmesélem, hogy én anno a csikós (csíkos?) tokányt kerestem, de semmit nem találtam róla így. Szintén Horváth Ilona említette, hogy ennek van egy ilyen verziója is, valóban, azért hívják így, mert a húst csíkokra kell vágni. Korábban én is ezt tettem, most már nem, a gyerekek nem szeretik (bár, mivel így sem eszik, voltaképp teljesen mindegy).

Ha ezzel megvagyunk, melegítsünk kevéske olajat egy serpenyőben...

... és adjuk hozzá a szalonnát. Én mindenféle húsnemű elkészítésére a teflonos serpenyőt javaslom (kivéve talán a sült húst), mert sajnos hacsak nem ülünk mellette, könnyen leég. Néha akkor is, ha mellette ülünk.

Ha ilyen szépen megpirult a szalonna..

... szedjük ki egy külön tálba...

...és a serpenyőben maradt "szalonnazsíron" pirítsuk meg a hagymát.

Ha ez megvan, dobjuk rá a húst...

... és daraboljuk rá a zöldségeket. Ha nem érezzük biztosnak a kezünket a serpenyő fölötti aprításhoz, nyugodtan használjunk vágódeszkát, akkor ezt a lépést iktassuk a húsaprítás után.

Kicsit pirítsuk meg a húst, hogy olyan kellemes, fehér színe legyen. Az egész cuccnak egy ilyen barna alaphangulata lett a szalonnától, ez nem csak természetes, de jó is.

Ezt követően öntsük fel vízzel (itt a képen már szépen kijött a barna szín), szórjuk meg sóval, ha szeretjük, borssal, és főzzük addig, míg megpuhul a hús. Ha kell, menet közben töltsünk alá egy kevés vizet.

,

Honnan tudjuk, hogy megfőtt a hús?

Fakanállal meg kell nyomni, ha szépen szétválik, kész. Ha gumiszerűen ellenáll, főzzük még. Mint megtudtam, a rágós hús is épp azért rágós, mert nem főtt meg eléggé (ide is lenne egy-két anekdótám, de majd talán legközelebb).

Mit tegyünk, ha minden igyekezetünk ellenére leégett a hús?

A legfontosabb, hogy ne essünk kétségbe! Ha nem szenesre égett, csak lekapott, a következőt tehetjük:
Fogjunk egy nagyobb szűrőt, és öntsük bele az egészet, úgy, ahogy van. Folyóvízzel öblítsük át párszor a húst. Itt ugye most kérdés, hogy mit égettünk le, ha a pörkölt kap oda, főzzünk egy másik lábasban/serpenyőben új alaplevet, ezesetben felhevített olajban forgassuk meg a szalonnát, szedjük le újra, pirítsunk hagymát és tegyük rá a húst. Öntsünk alá egy kevés vizet, adjunk hozzá egy picike sót, és minden mehet a régi a kerékvágásban.
Ha szenesre égett, húzzuk le a tűzhelyről, várjuk meg, amíg kihűl és dobjuk ki lábasostól.

Én itt a képen kicsit más megoldást választottam (igen, én is leégettem, ez nálunk havi program), mivel a hagyma nagy része az öblítés után is ép maradt, ezért egyszerűen csak hozzáadtam a szalonnát, amit normálisan a tetejére szórunk, és meg is oldódott a gond.

Miután elfőtte a mérgét, és mielőtt rátettem volna a tejfölt, lehúztam a tűzhelyről és kiszedtem belőle a paprikát és a paradicsomhéjat. Az előbbit azért, mert nem szeretik a gyerekek, az utóbbit azért, mert azt már én sem szeretem. Ráadásul szörnyen rontja az összképet.

Ezután jöhet rá a tejföl, visszahúzzuk a "lángra" és felrottyantjuk. Kb úgy, ahogy a képen is látszik, pr buborék erejéig. Normálisan 1 doboz tejföl kell hozzá, attól még az öblített verzió is nagyon szép barnás árnyalatú marad, én 2 dobozzal tettem rá, mert a gyerekek főleg a szaftot szeretik.

Ha úgy érezzük, hogy kész, lehúzzuk, kifőzzük hozzá a tésztát és ennyi :)

Tippek, trükkök:

• Nagyon jó módja még a szaft-szaporításnak, hogy egy evőkanál lisztet keverünk ki a doboz tejföllel, ugyanis a liszttől sűrűsödik a szaft, és a selymes kategóriáig nyugodtan hígíthatjuk vízzel. Azaz kicsit tovább is, mert nekem olyan sűrű szokott lenni álltában, hogy megáll benne a végén a fakanál (én ezért nem is csinálom, de biztosan a magasság és a légköri viszonyok, otthon sosem volt ilyen gondom...)
• tészta gyanánt a tipikus pörkölt tésztákat javaslom, úgy mint szarvacska, orsó, Icu szerint nagyon jó puliszkával is, legalábbis az eredetit úgy eszik, de az eredetiben ecet és cukor is van, így én nem ragaszkodok ahhoz foggal körömmel. Metéltet semmiképp ne adjunk mellé és szerintem a nokedli/galuska sem jó választás
• savanyú uborkával, ecetes céklával, savanyú csalamádéval isteni finom lesz

Jó főzőcskét, sok sikert, jó étvágyat kívánok! 

Kirántott asztalfiók

A mai ebéd onnan indult, hogy kaptunk egy őrült nagy cukkinit, amivel valamit kezdeni kellett. Tekintve, hogy Bandeszon kívül senki nem komálja ezt az amúgy nagyon egészséges zöldséget, úgy döntöttem, a kedves férjem kedvencét készítem belőle: rántott cukkinit.

Ha a rakott krumpli sziszifuszi, akkor erre nem is tudom, mit mondjak... talán a maratoni jó szó rá, bár, ha választhatok, inkább a 42km... 

A bejegyzés cím azért is kirántott asztalfiók, mert szerencsére szinte minden így készül, amit rántunk, ezért ha nem éreznék elfojhatatlan késztetést, hogy a finomságokat is szemléltessem, ezzel kb le is zárulna a rántott dolgokhoz kapcsolódó bejegyzések sora. Így nem fog :D

Rántott cukkini

Előkészítés: 20-25 perc

Elkészítés: 15-20 perc

Nehézség: közepes

Kell hozzá:

• cukkini (mindegy, milyen méret, ha valaki nagyon szereti, vegyen 2-3at a kicsiből. Ha nagyot tud csak szerezni, abból garantálom, hogy egy is elég)
• tojás (2-3, a cukkini mennyiségétől függően. Nekem, asszem 4 ment el a végén)
• liszt
• zsemlemorzsa
• só
• olaj
• (türelem és kitartás)

Szóval még mielőtt bármi történne, meghámozzuk a cukkinit. Karikára vágjuk.

A nagyból én ezt a "magházat" mindig kivágom, a kisebbeknek nagy előnye, hogy nem kell, nincs ilyenük, így mínusz egy dolog, amivel szórakozhatunk (tehát konklúzió: +1 pont a kis cukkininek)

Ezt követően besózzuk, az enyémek álltak is egy kört a sóban, de ha kapkodok, akkor nem állnak, mindegy nekik valójában. Azt tapasztaltam, hogy így is, úgy is sülés közben szívják magukba, egyszerűen csak undorító levet engednek maguk alá, ha sóba áztatjuk őket. Ha nincs időnk azonnal megcsinálni, akkor viszont hagyjuk ott nyugodtan, semmi baja nem lesz.

Szóval most jön a legjobb rész (és legutálatosabb, legpepecsebb): a panírozás. Egy mélyebb tányérba felütjük a tojást, besózzuk/vegetázzuk, mellé két laposabb tányérra kiszórjuk a lisztet és a zsemlemorzsát. Itt rossz a sorrend a képen, sőt, elárulom, olyan régen nem paníroztam már (ebből is látszik, hogy utálom csinálni), hogy rosszul is ugrottam neki. Kellett vagy 10 perc, mire leesett, miért nem tapad a "csupasz" cukkinihez a tojás, és hogy jön a liszthez a zsemlemorzsa... szóval a HELYES sorrend:

1. liszt
2. tojás
3. zsemlemorzsa

Egy videóval is készültem újfent, mert azért jó ezt látni is. Ami nagyon fontos: a liszt hajlamos buborékot képezni a tojás alá, ami naná, hogy a zsemlemorzsában pukkan, amikor már tök mindegy, így nagy, csupasz-lisztes foltokat kaphatunk, ami nem olyan szép (funkcionálisan nem gond amúgy). Megoldás a panír "lapogtatása", azaz átcsapkodása a tojással és a villával... ahhh, mindegy, nézzétek, mutatom :D :

Ha ez megvan, mármint az összes cukkini pislog a panírban, melegítsük elő az olajat. MINDIG! Hideg olajba soha nem teszünk rántani való cuccot, mindegy, hogy az cukkini, hús, karfiol, sajt, akármi. Miért? Mert úgy megszívja magát, mint itatóspapír a tintásüvegből, és az embernek utána garantáltan polkát fog járni mind a mája, mind az epéje... lehet, hogy ő maga is..

Honnan tudjuk, hogy elég forró-e az olaj? A Tefalnak* is vannak remek ötletei, én tojásos zsemlemorzsát szoktam az olajba dobni, ha sercegni kezd, jó az olaj (mert sajnos a hot spot sem garancia...).

Tehát nyugodtan beletehetjük az első karikáinkat.

Néha ennek is érdemes alánézni, ha szép aranybarna (ilyen)...

... akkor fordítsuk meg: (zárójelben, nem az ég szakad ránk épp, csak játszanak a gyerekek :D )

Majd szedjük ki, paktikusan szűrőbe, a polka maximális elkerülése érdekében.

Én olyan nagyon félek a bennmaradt olajtól (sajnos az epém egyáltalán nem tolerálja), hogy még papírtörlőt is teszek aztán alá, több (100) rétegben.

Aztán ha minden kész, mehet is a tányérra :)

Tippek és trükkök:

• a rántott sajtot MINDIG duplán panírozzuk (megmutatom majd), míg az összes többit nem szükséges.
• mind a teljes kiőrlésű lisztet, mind a teljes kiőrlésű morzsát jól tolerálja, én ugyan nem próbáltam, de azt mesélték
• Ha fogytán a tojás a panírhoz, és még szükségünk lenne rá, üssünk fel egyet nyugodtan. Ne felejtsük kissé utánfűszerezni/sózni (de csak kicsit, mert eredetileg már besóztuk!)
• Ha nagyon habzik az olaj, öntsünk alá még. FONTOS! Az utántöltött olajat ugyanúgy elő kell hevíteni
• Ügyeljünk rá, hogy a cukkini gyorsan sül, figyeljünk rá, ha nem szénkorongokat akarunk ebédelni (az epénk után a gyomrunk és a beleink is bekapcsolódnának a buliba, az tuti... sőt, szerintem egy csárdásra még mi is vevők lennénk..)

*A tefalnak volt egy nagyon jó reklámja, amikor bejött a HotSpot, azt sajnos már nem találtam meg

Sok sikert, türelmes panírozást, jó étvágyat kívánok! :)