Halloweenre - tökfőzelék

Senkit ne tévesszen meg, nem ünnepeljük a Halloweent. Az egész főzelék mizéria onnan indult, hogy ma történetesen főzelék nap van, a tököt pedig nem Halloween, hanem Márti barátnőm inspirálta.

A félelmetesen egyszerű... tejbegríz

A tejbegríz tipikusan az az étel, ami körül annyi mítosz terjeng arról, hogyan és miként lehet totálisan elrontani, hogy nekem rengeteg idő volt, mire meg mertem vele próbálkozni. Biztosan sokak fülében ismerősen cseng, hogy "Szórd a grízt, ne öntsd, mert csomós lesz!" "Keverd, mert csomós lesz!" "Vedd takarékra, mert csomós lesz!" ... és hát ki ne tudná, hogy csomósra főzni a tejbegrízt az egyik főben járó bűn. Jobban végiggondolva nem értem, személy szerint én miért aggódtam, amikor csomósan szeretem a tejbegrízt...

Kirántott asztalfiók

A mai ebéd onnan indult, hogy kaptunk egy őrült nagy cukkinit, amivel valamit kezdeni kellett. Tekintve, hogy Bandeszon kívül senki nem komálja ezt az amúgy nagyon egészséges zöldséget, úgy döntöttem, a kedves férjem kedvencét készítem belőle: rántott cukkinit.

Ha a rakott krumpli sziszifuszi, akkor erre nem is tudom, mit mondjak... talán a maratoni jó szó rá, bár, ha választhatok, inkább a 42km... 

A bejegyzés cím azért is kirántott asztalfiók, mert szerencsére szinte minden így készül, amit rántunk, ezért ha nem éreznék elfojhatatlan késztetést, hogy a finomságokat is szemléltessem, ezzel kb le is zárulna a rántott dolgokhoz kapcsolódó bejegyzések sora. Így nem fog :D

Rántott cukkini

Előkészítés: 20-25 perc

Elkészítés: 15-20 perc

Nehézség: közepes

Kell hozzá:

• cukkini (mindegy, milyen méret, ha valaki nagyon szereti, vegyen 2-3at a kicsiből. Ha nagyot tud csak szerezni, abból garantálom, hogy egy is elég)
• tojás (2-3, a cukkini mennyiségétől függően. Nekem, asszem 4 ment el a végén)
• liszt
• zsemlemorzsa
• só
• olaj
• (türelem és kitartás)

Szóval még mielőtt bármi történne, meghámozzuk a cukkinit. Karikára vágjuk.

A nagyból én ezt a "magházat" mindig kivágom, a kisebbeknek nagy előnye, hogy nem kell, nincs ilyenük, így mínusz egy dolog, amivel szórakozhatunk (tehát konklúzió: +1 pont a kis cukkininek)

Ezt követően besózzuk, az enyémek álltak is egy kört a sóban, de ha kapkodok, akkor nem állnak, mindegy nekik valójában. Azt tapasztaltam, hogy így is, úgy is sülés közben szívják magukba, egyszerűen csak undorító levet engednek maguk alá, ha sóba áztatjuk őket. Ha nincs időnk azonnal megcsinálni, akkor viszont hagyjuk ott nyugodtan, semmi baja nem lesz.

Szóval most jön a legjobb rész (és legutálatosabb, legpepecsebb): a panírozás. Egy mélyebb tányérba felütjük a tojást, besózzuk/vegetázzuk, mellé két laposabb tányérra kiszórjuk a lisztet és a zsemlemorzsát. Itt rossz a sorrend a képen, sőt, elárulom, olyan régen nem paníroztam már (ebből is látszik, hogy utálom csinálni), hogy rosszul is ugrottam neki. Kellett vagy 10 perc, mire leesett, miért nem tapad a "csupasz" cukkinihez a tojás, és hogy jön a liszthez a zsemlemorzsa... szóval a HELYES sorrend:

1. liszt
2. tojás
3. zsemlemorzsa

Egy videóval is készültem újfent, mert azért jó ezt látni is. Ami nagyon fontos: a liszt hajlamos buborékot képezni a tojás alá, ami naná, hogy a zsemlemorzsában pukkan, amikor már tök mindegy, így nagy, csupasz-lisztes foltokat kaphatunk, ami nem olyan szép (funkcionálisan nem gond amúgy). Megoldás a panír "lapogtatása", azaz átcsapkodása a tojással és a villával... ahhh, mindegy, nézzétek, mutatom :D :

Ha ez megvan, mármint az összes cukkini pislog a panírban, melegítsük elő az olajat. MINDIG! Hideg olajba soha nem teszünk rántani való cuccot, mindegy, hogy az cukkini, hús, karfiol, sajt, akármi. Miért? Mert úgy megszívja magát, mint itatóspapír a tintásüvegből, és az embernek utána garantáltan polkát fog járni mind a mája, mind az epéje... lehet, hogy ő maga is..

Honnan tudjuk, hogy elég forró-e az olaj? A Tefalnak* is vannak remek ötletei, én tojásos zsemlemorzsát szoktam az olajba dobni, ha sercegni kezd, jó az olaj (mert sajnos a hot spot sem garancia...).

Tehát nyugodtan beletehetjük az első karikáinkat.

Néha ennek is érdemes alánézni, ha szép aranybarna (ilyen)...

... akkor fordítsuk meg: (zárójelben, nem az ég szakad ránk épp, csak játszanak a gyerekek :D )

Majd szedjük ki, paktikusan szűrőbe, a polka maximális elkerülése érdekében.

Én olyan nagyon félek a bennmaradt olajtól (sajnos az epém egyáltalán nem tolerálja), hogy még papírtörlőt is teszek aztán alá, több (100) rétegben.

Aztán ha minden kész, mehet is a tányérra :)

Tippek és trükkök:

• a rántott sajtot MINDIG duplán panírozzuk (megmutatom majd), míg az összes többit nem szükséges.
• mind a teljes kiőrlésű lisztet, mind a teljes kiőrlésű morzsát jól tolerálja, én ugyan nem próbáltam, de azt mesélték
• Ha fogytán a tojás a panírhoz, és még szükségünk lenne rá, üssünk fel egyet nyugodtan. Ne felejtsük kissé utánfűszerezni/sózni (de csak kicsit, mert eredetileg már besóztuk!)
• Ha nagyon habzik az olaj, öntsünk alá még. FONTOS! Az utántöltött olajat ugyanúgy elő kell hevíteni
• Ügyeljünk rá, hogy a cukkini gyorsan sül, figyeljünk rá, ha nem szénkorongokat akarunk ebédelni (az epénk után a gyomrunk és a beleink is bekapcsolódnának a buliba, az tuti... sőt, szerintem egy csárdásra még mi is vevők lennénk..)

*A tefalnak volt egy nagyon jó reklámja, amikor bejött a HotSpot, azt sajnos már nem találtam meg

Sok sikert, türelmes panírozást, jó étvágyat kívánok! :)

Rakott krumpli: egy sima, egy fordított...

Tettem,vettem, raktam... egy  kis krumplit. 

Vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, ha sikerül úrrá lennem a resten, vagy nem alszok el reggel, akkor hamar megvan. Ahhoz képest persze, hogy krumpliétel. Mert a krumpliétellel általában egy nagy baj van: úgy kezdődik, hogy "hámozd meg a burgonyát". Nem minden esetben persze. Tudok olyan receptet is, ami úgy kezdődik, hogy "Melegítsd elő a sütőt 230°C-ra és tedd tepsire a dobozából előzőleg kiszedett krumplifalatkákat". Habár a technika jóval gyorsabb és egyszerűbb, ez elvitathatatlan, ez a blog mégsem erről szól..

Rakott krumpli

Előkészítés: 10-15 perc

Elkészítés: 10-15 perc

Sütési idő: 15-20 perc

Kell hozzá:

• másfél, 2kg krumpli (4-6 személyre)
• 6-7 tojás
• lángolt kolbász (lágy, nem száraz!), szeletelt lángolt kolbász vagy virsli (SOHA ne tegyünk rakott krumpliba parizert. Akkor se, ha csak az van otthon. Tényleg ne! Nem az íze, a látvány miatt a végén...)
• 2 doboz 2dl-es tejföl (20%-os jobb)
• kevés tej
• só, ízlés szerint delikát/vegeta

 

Nem ragoznám túl, mert kár, kevés matemateikai érzékkel könnyedén kikalkulálhatjuk, hogy ha bonyolultnak nem is bonyolult, mindenképp kissé idő és munkaigényes ételről van szó, mert ha mi vagyunk a krumplihámozás világbajnokai, akkor is garantálom, legalább 40 percet mindenképp elvesz majd a drága időnkből, így akkorra tervezzük, amikor fixen tudunk "pepecselni" vele.

Javaslom, mindig a tojás megfőzésével kezdjük. Kivéve, ha úgy csináljuk, ahogy én voltaképp szoktam: előre főtt tojásból. Mert én annyira lusta vagyok, hogy simán belefér ez is :D akkor ne a tojással kezdjük, hanem a krumplival.

Most nem volt itthon előre főzött tojás, így kénytelen voltam én magam főzni. Egyszer olvastam erről egy érdekes dolgot, hiszem is meg nem is, de azért megosztom, ne vigyem a sírba: állítólag a kiváló keménytojás főzési ideje függ az éghajlattól, a tengerszint feletti magasságtól és a levegő páratalmától (meg a fene tudja még mennyi hülyeségtől...), szóval itt nálunk, a völgyben kb 15 perc alatt fő meg a tojás úgy, hogy hideg vízben teszem fel. Mivel általában csak akott krumplihoz főzök, mert ahhoz muszáj, a reggelihez nem, így ne kérdezzétek, ez a forrástól számítva hány perc, amikor felforr, általában még elmélyültem hámozom a krumplit, vagy ha nem, akkor darabolom, így a tojás tényével és forrásával nem foglalkozom. Most is már majdnem lehúztam a "sparheltről", amikor eszembe jutott, hogy meg kellett volna néznem, vajon hány percet főtt forrástól számítva. Nem mintha lenne jelentősége.

Anno szent meggyőződésem volt, hogy azért írják, hogy forrástól mennyit fő a tojás, mert forrásban lévő vízbe kell rakni. Ma már tudom, hogy nem. (De hogy miért, arra még nem jöttem rá...) Kezdetben én is harcoltam ezzel, hogy majd jól forrásban lévő vízben főzöm a tojást. Először próbáltam "pucéran", kézzel beletenni a tojásokat... Darwin-díjas ötlet volt. Aztán váltottam kanálra, de a lényegi problémát nem tudtam megszűntetni: amint a hideg tojás a forró vízbe ért, azonnal azt mondta a héjja, hogy "reccs"... a fehérje meg szépen, bodorodó felhőként főtt ki a megrepedt mészburok alól... Azóta megokosodtam és hideg vízben teszem fel főni a tojásokat. Már ha erre visz a lélek...

 

Ha feltettük a tojásokat és elégedetten konstatáltuk, hogy jól elvannak maguknak, nekiugorhatunk a krumplinak. Én gyakorlott vagyok, már eleve olyan zsákot választok vásárláskor, amiben nagyjából 5 szem krumpli teszi ki a 2.5 kilót. Egyrészt mert kevesebb a lehulló "törmelék", másrészt mert Hamupipőke meg tudta ezt oldani okosban, de én galambot erre még csak teraszra piszkítósat láttam, krumplipucolósat nem.

Ha meghámoztuk, mossuk meg alaposan és szeleteljük karikára a krumplit. Én szűrőben szoktam mosni, úgy lefolyik alóla a víz, de volt, hogy trükkös voltam és meghámoztam a krumplit még előző este, akkor praktikus, ha ellepi a víz reggelig (jól tűri a stresszt, akár 24 órát is eláll a mosogatóban, lehet, hogy többet is, nem próbáltam. Csak vizet engedjünk rá, különben bebarnul).

Innen kettéágazik az út, én most jobbra megyek, de leírom azért a bátraknak, mi van balra.
Szóval a jobbos ösvény: fogok egy nagy kondért, beleteszem a krumplit, vizet rá (kb annyit, hogy 2 ujjnyira elfedje) és alágyújtok. Itt a sót mindig előre rakom bele, másfél kiló krumplihoz kb másfél tk sót (nem lineáris az egyenlet, 2 kilóhoz is ennyit rakok! Félhez nyilván kevesebbet) és várom, hogy felrottyanjon.
A másik irányzat bonyolultabb, és emiatt csak nagyon bátraknak ajánlom: amikor nyersen rakjuk a tepsibe a krumplit. Előnye, hogy egy lépés kimarad, így gyorsíthatunk a folyamaton, hátránya, hogy olyan, mint az oroszrulett: vagy összejön, vagy nem... a lényeg, hogy belerakjuk a tepsibe a nyers krumplit, megsózzuk egy kicsit, rá a húsneműt, ki mit, arra a megpucolt, feldarabolt tojást (itt jön jól az előfőzött, az már kész is van), alá egy kis vizet, a tetejére fóliát és mehet a sütőbe. 230°C-on főzzük jó 20-30 (40-50) percig, aztán amikor úgy érezzük, hogy jó a krumpli, levesszük a fóliát, rátesszük a tejfölt, rásütjük és mehetünk a dolgunkra.
Nekem a balos ösvény eddig még mindig tele volt aknával és a végén sajna robbant, így feladtam, ha valakinek van kedve és érez affinitást, hajrá :)

Szóval A) variáns: fő a krumpli. Közben már készen van a tojás, ezt garantálom, ennyi idő alatt a Mount Everesten is megfő, úgyhogy öntsük le róla a forró vizet és engedjünk rá hideget. Ha nem akarjuk a mosogató alján elkezdeni a tojások megtörését, akkor célszerű apránként leönteni a vizet és hideggel pótolni, nehogy kiessenek a tojások (vagy fedővel*, illetve ha már úgyis ott van, szűrővel). Fontos, hogy ne főzzük szét a krumplit, félkeményre nagyon jó lesz. (Ez nekem még sosem sikerült, de leírom, hátha másnak...)

Közben, ha nem fóliázott, előszeletelt kolbászunk van, álljunk neki a felaprításnak. Én virslit használtam, egyrészt, mert csak az volt itthon, másrészt, mert ami itt kapható spanyol lángolt kolbász olyan frissen csomagolt (gondolom), hogy még kicsap a láng, amikor kibontom. Nem azért ám, mert annyira finom illata van, hanem mert a spanyoloknál a "lángolt" vélhetően mást jelent, ugyanis ez annyira erős, hogy nem csak lefelé csíp... szóval nálunk a virsli a nyerő, mióta nincs a környéken Nettó (isteni echte ungarische Paprikakolbaszt árulnak ott, de kiesik már sajnos nagyon...)

Közben garantálom, hogy jó a krumpli (kivéve, ha csak annyi dolgunk volt, hogy kivettük a kolbászos tálcát), szóval elő lehet venni a tepsit (én egy közepesen nagyot javasolok), és beleszedni. Erre kiválóan alkalmas a spagettiszedő, akinek nincs, bármilyen lyukas alkalmazás (ami nem szűrő, mindjárt mondom, miért), vagy egy merőkanál (vagy szedőkanál, ki hogy hívja) is. Szóval én a képen látható szépséget használom, nem csapkodom a lábas oldalának, mert az a jó, ha egy kis víz marad alatt. Csak a zizevégett. Meg hogy a virslinek legyen miben megfőni. Akkor se legyünk önelégültek, ha nekünk kolbászunk van, ne hagyjuk a krumplinkat szárazon, mert nagyon jót tesz az egész ízének, ha a sütőben forrongó víz fenéken nyalja néha a kolbászunkat és levisz magával a krumplihoz egy kis paprikás kolbászzsírt. Ha merő/szedőkanállal dolgozunk, akkor viszont a lábas oldalához téve engedjünk le a krumpli levéből, mert ha az egész kondérnyit belemerjük a tepsibe, az inkább kolbászos krumplileves lesz, mert rakott krumpli. Ha nagyon lecsöpögött a lé, pótoljuk után egy keveset a lábasból (nem kell szégyellni, lehet önteni közvetlenül), ha meg semmit nem találtunk, ami az átszedésre alkalmas, vagy már úgyis ott a szűrő, vagy mittudomén, akkor a) eleve a lábasból egy kevés levet öntsünk a tepsibe (egy keveset! ne az egészet!) b) sima, mezei csapvízzel pótoljuk a folyadékot.

A krumplira jön a virsli...

... majd a tojás. Van, aki aztán erre tesz még egy réteg krumplit, az lenne a hivatalos verzió, de ennyi krumpli nincs a világon (és amúgy is, ki eszik meg 5 kiló krumplit?!). Jénaiba lehet jó megoldás (abban is remek a krumpli, én azért nem abban csináltam, mert abból nekem a legnagyobb is 2 személyes...) a 2 réteg krumpli, tepsibe tényleg sok szerintem...

Ha a tojás is fenn van, jöhet a tejföl. Anno, emlékszem, az volt az álmom, hogy majd ha felnövök, minden réteg közé kenek egy adag tejfölt (nekem már gyerekként is a rakott krumpli volt a kedvencem), és nem véletlenül: ez talán a legjobb része, az értelme, a lényege. Ettől rakott krumpli a rakott krumpli, így javaslom, ne spóroljunk vele.
Valakitől hallottam és bőszen alkalmazom azóta is a technikát, miszerint pici tejjel krémesre keverem a tejfölt, mielőtt a rakott cucc tetejére teszem. Ez mindenre vonatkozik, nem csak a krumplira. Az egészet sokkal könnyebb kenni aztán, kevesebb feltétet szed fel (majd meglátjátok... kevés szebb dolog van, mint a tejfölbe kapaszkodó, útnak induló tojás pl... ), és ha picit hígabb lett, legalább közéfolyik (azért ne csináljuk folyósra, mert az nem jó).

Szóval ilyen szép krémes lesz...

...és már mehet is a tojásra. Nem mindenki szereti, én egy lehelletnyi vegetával mindig meghintem, mióta egyszer ráborítottam egy fél zacskónyit, azóta egy evőkanál segítségével.

Betoljuk a sütőbe és ilyen szép barnára sütjük:

Voilá, ennyi volt a varázslat, garantálom, ezt elolvasni nehezebb és időigényesebb volt, mint összedobni egy ilyen ínycsiklandozó finomságot, ne restelkedjetek hát kipróbálni ti magtok sem!

Tippek, trükkök:

• benfentestől tudom, hogy a főtt tojás annál könnyebben pucolható, minél régebbi a tojás (nem a főtt), így javaslom a friss tojás inkább a piskótára tartogatni (nyílván előfőzöttnél ez olyan kb, mint a pepsi kupak: vagy nyert vagy nem..)
• sokan készítik darált hússal a rakott krumplit, én azt a variációt, nem szeretem, ha valaki igen, hajrá. Ez esetben ajánlom a B) útvonalat, csak sózzuk be a húst, vagy ha mindeképp maradnánk az A) variációnál, pirítsuk elő. Jól tűri az oregánót, tegyünk bele nyugodtan.
• remek kiegészítő lehet, ha a krumpli közé vagy alá kevés kockára vágott hagymát teszünk, illetve a tejfölbe keverhetünk pici fokhagymasót is, nagyon kellemes ízt kölcsönöz
• ha nagyon nincs semmi használható a közelünkben és semmiképp nem akarunk virslit használni, a paprikás szalámi is megteszi (nem a sima, a paprikás. Ez a neve), de érdemes minimum csíkokra, inkább kockára vágni, mielőtt a krumplira tesszük

*Tuti módszer, előszeretettel alkalmazom, amikor csordultig a mosogató, vagy nincs tiszta szűrő, hogy konyharuhával/tepsikesztyűvel és fogóval megfogom a lábast, a tetejéhez hozzászorítom a résnyire elcsúsztatott fedőt és a résen át a mosogatóba öntöm a vizet. Tésztát is jól lehet így szűrni, ügyeljünk rá, hogy ha úgy érezzük, nincs már alatta víz, rázzuk át egy kicsit a lábast és öntsük le róla a maradék adagot is. VIGYÁZAT! A forró gőz felcsaphat és csúnyán éget, legyünk óvatosak!

Nagyjából ennyit a rakott krumpliról, jó főzőcskét, sok sikert mindenkinek! :)

Csintalan palacsinta

Ma palacsintát sütök nektek, vagy veletek, meglátjuk :)

A palacsintától sokan meg vannak rettenve, az ördögűzéssel áll egy szinten, pedig nem az. Tudom, miről beszélek, én is sokáig féltem tőle. Az iskolában tanultam végül palacsintát sütni, ott nem volt kecmec, csinálni kellett. Aztán nagyjából a harmadiknál rájöttem, hogy nincs ebben semmi ördöngősség :)

Palacsinta

Előkészítés: 5-10 perc

Elkészítés: 10-15 perc

Nehézség: közepes

Kell hozzá:

• tojás (3-4 db)
• liszt
• tej és/vagy szóda
• csipet só
• olaj

Én sokáig spórolni akartam a tojással, de nem lehet. A palacsinta széteszik, leragad, ha kevés tojást teszünk bele, így én minimum 3at mindig belerakok.

Először kissé felverjük a tojást. Aztán adunk hozzá valamennyi lisztet.

Elkeverjük, ebből egy középkemény galuskatésztát kellene kapnunk. Valami ilyet:

Ezt követően hozzáadjuk a tejet vagy a szódavizet. Ésszel mérve, persze. mondjuk másfél decit (ha bizonytalanok vagyunk a kezünkben, mérhetjük pohárral is). ÓVATOSAN elverjük a folyadékot, amíg viszonylag egyenletes, sűrű tésztát nem kapunk. Fontos, hogy sűrű legyen!

  

Ezt követően megint jöhet egy adag liszt.

Majd egy adag tej és/vagy víz. Ezt addig folytassuk, amíg szerintünk elég nem lesz már a tészta. Ekkor apránként kezdjük el felhígítgatni (ne öntsük rá a maradék 3/4 liter tejet, mert azt önthetjük is ki aztán...).

Ezt követően én teszek bele mindig egy csipet sót és egy-két evőkanál olajat. Valami ilyesmi tésztát kellene kapni:

Íme az én palacsintatésztám állaga. Ebből viszonylag vastag palacsintákat lehet sütni, mint egy videóval lentebb kifejtettem, mert így szeretem :D Ha valaki vékonyabban szereti, KICSIT hígabbra készítse (ne nagyon, mert mind leragad).

Ha jó a tészta, vegyünk elő egy, kettő, három, négy, öt... serpenyőt, esetleg kenőecsetet, fakanalat, ízlés szerint olajat...

..és egy merőkanalat, amivel kimérjük a tésztát:

Ezt követően lefilmeztem nektek, hogyan süssük a palacsintát, mert ezt fotózni nem lehet:

Ha megsült, egyszerűen tányérra borítjuk vagy csúsztatjuk. Ha ráborítjuk, valószínűleg a szélrózsa 1000 irányába fognak csúszni, de ez ne aggasszon senkit, mert amikor már bírja majd a kezünk a hőt (nem azért, mert azbeszt réteg képződött rajta, hanem mert a palacsinta visszahűlt annyira), akkor össze lehet rendezni őket.

Aztán, hogy ezt melyik lépés követi, már mindekinek saját döntése. Gyerekkoromban mi megtöltöttük előre a palacsintát, Bandesz kifejezett kérésére most mindenki magának tölti. Voilá:

Tippek és trükkök:

• Nem füstöl a palacsinta annyira, ha a fehérliszt egy részét lecseréljük teljes kiőrlésűre. VIGYÁZAT!!!!!! Kevesebb tésztát keverjünk be, mert a rozsliszt, és más teljes kiőrlésű lisztek hajlamosak megszívni magukat nedvességgel, így, ha nem amerikai palacsintát akarunk enni, időnként érdemes utánhígítani, ami persze felszaporítja a már esetleg amúgy is szapora tésztánkat, aminek a vége, hogy még a szomszéd is palacsintát fog ebédelni... naná, hogy a miénket.
• Tapasztalat, hogy a 100% teljes kiőrlésű palacsinta gumis, kesernyés, kissé száraz lesz. Ezzel biztosan sokan vitatkoznának, azt sem kétlem, hogy nem én csinálok valamit rosszul, nálunk a reform kiadás nem jött be. Ha még nem biztos a palacsintatésztád, szerintem előbb azt fixáld, aztán ugorj neki más variációknak :)
• Olajat 2 helyre lehet tenni, a tésztába vagy a serpenyőre. A serpenyőn érdemes szétkenni azzal a szilikon ecsettel, ami fenn, a fotón látható, habár ezt a módszert nem ajánlom, miért? Mert a felforrósodott olajpöttyök összehajtják a tésztát, elegyítlenítik, és sosem lesz olyan lesz igazán szép a palacsintánk, mint amilyet a nagyi sütött nyaranta. Nem állítom, hogy ezt sem lehet szépen kivitelezni, biztosan lehet, nekem még nem ment, így nem is tudom jó szívvel ajánlani.
• SOHA ne süssünk palacsintát olaj nélkül. A legtutibb teflonban is leég
• SOHA ne szedjük fel a palacsintát fémmel! Gondolok itt fém lapátra, vajazó késre, kenyérvágó késre (mindre láttam már példát...), mert a serpenyő kb mehet is a kukába, teflon ugyanis garantáltan nem marad rajta
• Ha túl híg lett a tészta, külön tálba keverjünk csomómentesre 2-3 kanál lisztet tejjel/szódával és adjuk a kész tésztánkhoz. Keverjük el alaposan és kész is :) ez addig ismételendő, amíg a tészta állaga megfelelő nem lesz

Jó főzőcskét, sok sikert, jó étvágyat kívánok! :)

Itt a piros, hol a piros?

A mai napra egy igazi unikomot terveztem, egy emléket, ami minden óvodás/kismenzás ízbimbóin ott kísért, egy rejtélyt, egy egyszerűen túlbonyolított, hétköznapi álmot: a paradicsomszószt.

Itt rögvest megragadnám az alkalmat, hogy kicsit elmerengjek a nem is olyan távoli múlton, amikor is felmerült bennem az igény, hogy az akkor 10-11 hónapos csemetémet eme feledhetetlen élményben részesítsem. Mit csinál ilyenkor ugye a jóhiszemű házi asszony? Utánanéz.
Én nem ezt tettem, hanem nekiestem, mint bolond tehén a kölykének... hát, ami a vége lett, azt én sem ettem volna meg :D Persze, mert kell bele hagyma! Igen, a hagyma, tuti ott rontottam el! Kipróbáltam, de sajna nem a hagyma volt a hiba..
Na, végül nagy nehezen csak beadtam a derekam és utánanéztem. Ajajajajajajjjjjjj... 10 literes üst, sámántánc, ritmikus sport gimnasztika, fúúúúúúúúúúúúúúúúú, mondom, gyerek, sose eszel paradicsomszószt! Végül beadtam a derekam Icunak, vettem zellert, hagymát, és nekiálltam. Ez már nem volt olyan rossz, csak ott hibádzott, hogy ezt főzni kellett. A paradicsom meg csap. Minél forróbb, annál jobban. Kipróbáltam én mindent, de valahogy csak nem volt az igazi, vagy a kezem mintázta tele a sarki tetoválót megszégyenítő sebességgel, vagy a falat. Egyik sem volt szép, bár az utóbbi legalább nem fájt. Nagy hibája volt továbbá, hogy habarni kellett (vagy nem, nem tudom, én habartam), ettől olyan csomós lett, mint egy jól fejlett hajóárbóc, de ezzel még valahogyan együtt tudtam volna élni, mivel a zeller miatt így is úgy is szűrni kellett... de a fal... :/ Szóval ünnepi étel maradt.
Egyszer aztán anyu felvetette, hogy főzzünk paradicsomszószt. Mondom, nincs itthon zeller. Igazán nem értette, mit akarok a zellerrel, mire felvilágosítottam, hogy hát a paradicsomszószba zeller is kell! Mire közölte, hogy "Túlvariálod!", és olyat mutatott, hogy azt hittem, lemegyek hídba és úgy maradok. Íme:

Paradicsomszósz 

Előkészítési idő: 5 perc
 
Elkészítési idő: 10-15 perc

Nehézségi fok: könnyű/közepes

Kell nekünk:

• olaj (100ml kb)
• liszt (4EK nagyjából)
• paradicsomszósz (1 liter)
• cukor (40-60g, ízlés szerint)
• csipet só
• egy kancsó víz

A liszt is ott van, becsszó, ott bújkál jobbra, csak a lábát dugta a képbe (szégyellős biztosan). Szóval fogjuk ezeket. Nem úgy csináljuk, mint az egyszeri lány, nem. Mert az úgy csinálja, hogy majd elmegy érte. Mi úgy csináljuk, mint Zsani. Zsani már tudja, hogy ha nem készít oda mindent, mire enged egy adag vizet, leég a szósz, mire elugrik a cukorért, minden tocsogni fog a paradicsomban. Zsani okos. Legyünk olyanok, mint Zsani :)

#1 lépés

Fogjuk a lisztet, meg az olajat és a már ismertetett módon készítünk egy rántást. Ha ezzel megvagyunk, lehúzzuk a tűzről és VÁRUNK! Muszáj adni a rántásnak pár percet, különben olyan sűrű lesz, mint levegő a pléhpalackban. Amikor már úgy éreztük, hogy jóóóóó sokat vártunk, akkor hozzáadjuk a paradicsomszószt.

 Itt nem kell finomkodni, ez kaja és nem úrikisasszony, nyugodtan lehet adni neki az életérzést, csak egy dologra figyeljetek: a falra. Előre megmondom, hogy hiába az egy liter paradicsom, a drága rántás odalenn úgy fogja kívánni a vizet, mint szomjas teve a sivatagban, ne legyünk hát restek, adjunk neki!

 Én mindig azt csinálom, hogy a dobozba öntök először valamennyit, összerázom és azt öntöm rá, így nem marad benne a kiönthető 380 milin felül ott kukucskáló 120 maradék... ne tököljünk ezzel sokat, nem azért, mert kényes természetű rántás barátunk ezt zokon veszi, hanem mert félő, hogy a TiGáz kiküld egy 5 oldalas köszönőlevelet, amiben hálát rebeg, hogy ilyen nagy összegű gázfogyasztással jutalmazta felsőbb alkamazottait... vélhetően a jól végzett munkáért cserébe. (Villanytűzhelyesek hosszas töketlenkedés után lesznek szívesek az Elműtől vagy az E-ontól várni hasonló tartalmú szerelmetes üzenetet). Szóval mint a régi krimik latinbárjainak pultja mögött: önt, ráz, kitölt. Esetleg még egy kevés vizet ezen felül lehet rátölteni, de szerintem nem kell így elsőre. 

 Most jön a trükkös fázis, a kezemet figyeljétek, mert csalok! :)

1. Visszahúzzuk a lángra, HAGYJUK TAKARÉKON!
   
2. Összekeverjük, és nem ijedünk meg, hogy egy barnás-sárgás szötymókot kaptunk..
   
3. Viszonylag gyorsan, de szinte kortyonként töltjük alá a vizet (mert minél melegebb van, annál sűrűbb lesz). Keverjük, mint a bolond, miközben ügyelünk rá, hogy ne rántsuk le a lábast a tűzhelyről (ez nagyon fontos)
   
4. Mélyeket lélegzünk és igyekszünk megőrizni a hidegvérünket, ugyanis ez a "sz*r" egyre sárgább! .. és még mindig víz kell neki!
   
5. Realizáljuk, hogy a szószunk egyre csomósabb. Pánikba esünk, majd 2 mély lélegzetvétel és pár "Ommmmmmm" után a habverőhöz folyamodunk. Nem felejtjük el öntögetni a szósz alá a vizet!
    
6. Amikor már nem kér vizet, hozzáadjuk a cukrot és maxra tekerjük a lángot. A kevergetést megritkítjuk, de ha nem akarunk szirénázva száguldani a balesetire, nem hagyjuk abba! (mármint a kevergetést. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor égszakadás után egy fokozattal lentebb kapcsoljuk az ablaktörlőt)
    
7. Lassan engedjük szétáradni a testünkben az endorfint, amit az a megnyugtató tudat váltott ki, hogy pirosodik a paradicsom. KEVERJÜK!
    
8. Amikor a második "mocsár pukli" is megjelent, elzárjuk, lehúzzuk és elégedetten konstatáljuk, hogy túléltük. SOHA ne várjuk meg, hogy a pukli feljöjjön és azt mondja: "rotty". Azt vagy a kezünk, vagy a falunk bánja.

Teljesen olyan piros soha nem lesz, mint amit kiöntöttünk a dobozból. Ha arra vágyunk, cukrozzuk be azt és hajrá. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a zelleres-hagymás variáció tényleg nem rossz, ha valakinek van ideje és bátorsága, próbálja ki :) Feltétnek bárki bármit ehet hozzá, a cukorrúdtól a kolbászig minden járja. Nálunk a gyerekek levesgyönggyel eszik, Bandesz virsilivel vagy fasírttal (mindkettő bolti)

Tippek, trükkök:

• Soha ne tegyünk fedőt a fővésben levő paradicsomszószra. Igaz, hogy akkor nem csap ki, de garantálom, hogy bosszút áll!
• Ha becsomósodik elsőre (szokott), ne essünk pánikba, ezzel a képen is látható francia habverővel szépen el lehet keverni, 100% csomómentesre.
• Nagyon figyeljünk oda, miután hozzáadtuk a cukrot. A liszt is könnyen leég, de a cukor még könnyebben. A liszt-cukor páros garantáltan.
• Ha levesnek szántuk, öntsünk hozzá kicsit több vizet és voilá. Ha nem akarunk annyira sok levest főzni, felezzük a rántást (50ml olaj + 2 ek paradicsom)
• Sosem mondták, de jól tűri a maradék rizst, a cukor után lehet beletenni és akkor jól összefő, vagy külön is nagyon jól passzol hozzá, belekeverve (levesbe pláne). Elsőre, javaslom, csak magunknak csináljuk, hátha a családnak nem jön be annyira...
• Ha mégis megtörtént a baj, égési sebre gyorsan jéghideg vizet/jeget, fenistilt, neogranormont, sudokrémet (ez utóbbit érdemes tartani a konyhában, a minitégelyes évekig elég), falra hideg vizes szivacsot tudok ajánlani :)
  
  Balesetmentes, sikeres főzőcskét és jó étvágyat kívánok! :)