2016. október 20., csütörtök

Legistenibb tejberizs - gyors rafinéria

Ez nagyon giccsesen hangzik, de aki próbált már tejberizst főzni a "hagyományos" módon, az talán megérti..
Volt idő, amikor ritkán ettünk tejberizst. Már csak akkor főztem, amikor nagyon muszáj volt, vagy akkor sem, mert vettem vödröset (nálunk árulnak kilós vaniliás tejberizst nagy vödörben). De a gyerekek azt nem igazán szerették, velem ellentétben, mert annál gyorsabban, bevallom, ha megfeszülök sem tudok ebédet főzni. 
Aztán egy unalmas hajnali órán belelapoztam Horváth Ilona szakácskönyvébe (kultuszirodalom, a '70es évek beli kiadást mindenkinek ajánlom, aki be tudja szerezni, nincs az a szerelmes regény/krimi/horror stb, ami überelni tudná), és megvilágosodtam! Azóta az egyik kedvenc ételem a tejberizs: ha enni nem is, főzni mindenképp..

Tejberizs

Előkészítés: kb 5 perc

Elkészítés: 10-15 perc

Pihentetés: 20-25 perc

Nehézség: közepes-nehéz

Kell hozzá:

  • (tejbe) rizs (mi 6an megeszünk majdnem fél kilót szárazon)
  • tej
  • cukor
  • vaj
  • vanilia
  • csipet só
  • víz




A rizst lábasba öntjük és - most jön a csavar - VIZET öntünk rá!


Így:


Eddig ugyanis az volt a kényszerképzet, hogy a tejberizst tejben főzzük. Ilona (alias F. Nagy Angéla) is írt róla, hogy nagyon nagyon sokan így csinálják. Hibája a módszernek, hogy a tej amúgy is hamar lekap, rizzsel pláne, mert ahogy fő ki a rizsnyák (Oriza Tiznyák, ugye, meg Téglagyári Megálló, ki ne emlékezne...), van is minek leégnie. Ezt fel kell vakarni, közben törik a rizs, és a végén egy kozmás moslék lett az egész. Ezek után a vizes módszer egyszerűen fellélegzés, negyed olyan könnyen sem lehet leégetni, habár ne bízzuk el magunkat, leragadhat ez is. Nagyjából ebben az állapotában kezdjük el piszkálni (ne keverjük, csak mozgassuk a fakanalat el-vissza)..

.. é minél inkább sűrűsödik, állítsuk a piszkálás intenzitását annál erősebbre. Az alant látható állapotában már akár meg is keverhetjük párszor, ÓVATOSAN, hogy ne törjük össze a rizst (ennek a "Milchreis", azaz tejberizs kiadásnak nagy előnye, hogy annyira aprószemű, hogy nem lehet összetörni, a hazai nagyszeműt nagyon könnyű moslékosítani)



Ha elég sűrű, adjuk hozzá a vajat. Én szemre szoktam beledobni egy kellemesebb használt-kockát (nálunk legalább 4 minimum van forgalomban mindig), de ha kapható még otthon, egy teavaj méretű bőven elég. Ha nem, a szakácskönyv 2 dekát, azaz 20g-ot ír bele (én beleteszek vagy 40et, de mi ugye eleve sokat eszünk). Margarin NEM JÓ! Ez csak vajjal finom, ne sajnáljuk belőle/magunkból.


Ha felolvadt a vaj, öntök hozzá valamennyi tejet (mert mégis csak tejberizs), ehhez az ordenáré mennyiséghez mérek kb fél litert, de van, hogy menet közben kér még, ne tegyük messzire a tejes dobozt/zacskót/palackot.


Elkeverem, majd jöhet a vanilia. Én a Dr Oetker zacskós verzióját vettem most, abból kettőt teszek bele, az üveges kiadást csak úgy érzéssel, bőviben, az ampullásból viszont egy is elég. A kaparósat nem ismerem csak a sorsjegyet, de annak itt most kevés az információtartalma.


Ezt követi a cukor, nem tudom, mennyi látszik a képen, mert itt már nagyon gyorsan kellett kevernem..

Felrottyantjuk még egyszer, közben keverjük, mint a motolla, majd lehúzzuk és lefedve állni hagyjuk. Igen, tisztában vagyok vele, hogy félig kemény a rizs, mire elhűl, felpuhul, mert magába szívja a tejet. Okos, ugye? Tejes, puha és mégsem ég le :)


Lekvárral, csokiöntettel, lekvárral, nutellával, fahéjas cukorral, de lekvárral is kiváló :)



Tippek, trükkök:

  • forrástól takarékon főzzük, különben nagyon hamar leég
  • ha már az újraforralásnál keveseljük a tejet, inkább öntsünk alá, nem baj, ha levesebb kicsit, mert a rizs nagyon sokat felszív majd belőle
  • tehetünk bele már főzés közben fahéjat, szegfű szeget is
Jó főzőcskét, sok sikert, jó étvágyat kívánok! :)



2016. október 19., szerda

A menütervezésről


A képen látható menütervező az urban-eve.hu oldalon található.

Amikor főzni kezdtem, olyan spontán voltam nagyjából, mint egy francia festőművész. BÁRMIBŐL kotyvasztottam bármit, és ettük nagy lelkesedéssel, de komolyan.
Aztán jött az áttörés, amikor már nem szerettem főzni. Sokszor álltam még 11kor is a konyhaszekrény előtt, teljesen tanácstalanul... valahogy így:



Akkor eldöntöttem, hogy menüt fogok tervezni, mert én milyen okos vagyok, csak egyszer kell gondolkoznom hetente. Soha nem hittem, hgoy ez talán még nehezebb lesz...

Nagyon nagyon sok módszert kipróbáltam az évek folyamán, ahogy távozott a kedvem, úgy jöttek az egyre vadabb elképzelések. Íme, csak itt, csak most, csak nektek a Best of ötös lista:

1) Ad hoch heti menü: a legkézenfekvőbb, nem? Tiszta jó, leül az ember lánya, átgondolja, mit akar főzni, leRja, bevásárol hozzá, megfőzi. Spórolni is szuperül lehet vele, mert csak heti 1x megyünk boltba, és gondolkozni sem kell.. Előre is lehet főzni, legjobb, tényleg! Ment is egy darabig, nem nagy darabig, de egy darabig mégis. Aztán egyszer azon kaptam magam, hogy a hét 7 napjából 5-ön tésztát eszünk. Mert az ugye milyen jó, gyorsan megvan, ezerféle feltéttel lehet tálalni, szuper. Csak nem állandóan. A módszert akkor adtam fel, amikor Bandesz egy este megkért, hogy legalább havonta 1x legyen már hús...

2) Havi menüterv: még jobb! Itt az ember lánya már csak havonta 1x (!!!) gondolkozik, utána már csak főz. Ami olyan, azt meg lehet főzni a fagyasztóba, zseniális, tényleg, soha jobbat! Nagy hátrány: a fene gondolta hó 25-én, hogy a következő hónap 31-én egyáltalán nem lesz kedvem tejbegrízt enni...

3) Kockapóker: tiszta jó, összeírunk valamennyi kaját, tizesével szétszedjük és egy tízoldalú kockával kidobáljuk, mi legyen a menü. Baromi nagy hátránya, hogy ha betűre tartjuk a játékszabályt, könnyen megeshetik, hogy hónapokig esszük ugyanazt, ha nem, akkor meg egész hétvégén kockát dobálunk.

4) Előre írt menü: a net hemzseg tőlük. Beírjuk, hogy "kajahazhozszallitas.hu"* és ott van előttünk egy hatalmas lista, vegetáriánus, diétás, mamakedvence, kisiskolás menü, gyorsdolgozó menü stb. Ez már egy fokkal jobb, a nagy hátránya, hogy nincs recept, néha olyan neveket adnak az ételeknek, hogy ihajjjj és a legtöbbjét tényleg egyszerűbb megrendelni, mint elkészteni...

5) Menza-módszer: nekem ez jött be a legjobban. Amikor anno még régen Makón dolgoztam, sokat jártunk a helyi menzára, eleinte a fiúkkal, aztán amikor munkahelyet váltottam, a kolléganőmmel. Ott figyeltem meg és mint kiderült, égett bele az agyamba a menüsor kiszámítható állandóssága: volt nap, amikor csak főzelék volt, volt, amikor rizses ételek, volt, amikor csak tészta stb... Én is ezt a módszert vezettem be végül a háztartásba és ez vált be nálunk a legjobban. A hétfő mindig főzeléknap, a kedd az édességé, szerdán tészta van, csütörtökön krumpli, pénteken rizs, szombaton sütős dolog, vasárnap hús. Átfedések vannak, nyílván, de talán eddig ez volt a legváltozatosabb. Hátránya, hogy vannak ételfajták, amikből elég limitált a kínálat, pl krumpli vagy rizs (amúgy meglepő módon nem, csak írni kell, meg néha utánakeresni valami újdonságnak, különben könnyű leragadni a paprikás krumplinál és a rakott rizsnél...), illetve ha nem figyelünk, lehet szériában tésztát enni (pl vargabéles, gombapörkölt, krumplistészta, rakott makaróni, csirkepörkölt galuskával...).

Ahogy a mellékelt ábra mutatja, tökéletes módszer nem létezik, de törekedni lehet (érdemes) rá. Ne erőltessünk valamit, mert azt gondoljuk, hogy jó, legyünk rugalmasak, mint a gumiszalag. :)

*Ez nyílván nem létezik, vagy ha mégis, akkor nem vagyok túl kreatív, de rengeteg ebédházhozszállító működik Magyarországon, csak be kell írni a Google-be, hogy ebédházhozszállítás és önti is a nyakunkba a kínálatot! :)

Jó tervezgetés, hasznos ötletelést kívánok mindenkinek!

2016. október 18., kedd

Kirántott asztalfiók

A mai ebéd onnan indult, hogy kaptunk egy őrült nagy cukkinit, amivel valamit kezdeni kellett. Tekintve, hogy Bandeszon kívül senki nem komálja ezt az amúgy nagyon egészséges zöldséget, úgy döntöttem, a kedves férjem kedvencét készítem belőle: rántott cukkinit.

Ha a rakott krumpli sziszifuszi, akkor erre nem is tudom, mit mondjak... talán a maratoni jó szó rá, bár, ha választhatok, inkább a 42km... 

A bejegyzés cím azért is kirántott asztalfiók, mert szerencsére szinte minden így készül, amit rántunk, ezért ha nem éreznék elfojhatatlan késztetést, hogy a finomságokat is szemléltessem, ezzel kb le is zárulna a rántott dolgokhoz kapcsolódó bejegyzések sora. Így nem fog :D

Rántott cukkini

Előkészítés: 20-25 perc

Elkészítés: 15-20 perc

Nehézség: közepes

Kell hozzá:

  • cukkini (mindegy, milyen méret, ha valaki nagyon szereti, vegyen 2-3at a kicsiből. Ha nagyot tud csak szerezni, abból garantálom, hogy egy is elég)
  • tojás (2-3, a cukkini mennyiségétől függően. Nekem, asszem 4 ment el a végén)
  • liszt
  • zsemlemorzsa
  • só
  • olaj
  • (türelem és kitartás)



Szóval még mielőtt bármi történne, meghámozzuk a cukkinit. Karikára vágjuk.


A nagyból én ezt a "magházat" mindig kivágom, a kisebbeknek nagy előnye, hogy nem kell, nincs ilyenük, így mínusz egy dolog, amivel szórakozhatunk (tehát konklúzió: +1 pont a kis cukkininek)


Ezt követően besózzuk, az enyémek álltak is egy kört a sóban, de ha kapkodok, akkor nem állnak, mindegy nekik valójában. Azt tapasztaltam, hogy így is, úgy is sülés közben szívják magukba, egyszerűen csak undorító levet engednek maguk alá, ha sóba áztatjuk őket. Ha nincs időnk azonnal megcsinálni, akkor viszont hagyjuk ott nyugodtan, semmi baja nem lesz.

Szóval most jön a legjobb rész (és legutálatosabb, legpepecsebb): a panírozás. Egy mélyebb tányérba felütjük a tojást, besózzuk/vegetázzuk, mellé két laposabb tányérra kiszórjuk a lisztet és a zsemlemorzsát. Itt rossz a sorrend a képen, sőt, elárulom, olyan régen nem paníroztam már (ebből is látszik, hogy utálom csinálni), hogy rosszul is ugrottam neki. Kellett vagy 10 perc, mire leesett, miért nem tapad a "csupasz" cukkinihez a tojás, és hogy jön a liszthez a zsemlemorzsa... szóval a HELYES sorrend:

  1. liszt
  2. tojás
  3. zsemlemorzsa




Egy videóval is készültem újfent, mert azért jó ezt látni is. Ami nagyon fontos: a liszt hajlamos buborékot képezni a tojás alá, ami naná, hogy a zsemlemorzsában pukkan, amikor már tök mindegy, így nagy, csupasz-lisztes foltokat kaphatunk, ami nem olyan szép (funkcionálisan nem gond amúgy). Megoldás a panír "lapogtatása", azaz átcsapkodása a tojással és a villával... ahhh, mindegy, nézzétek, mutatom :D :


Ha ez megvan, mármint az összes cukkini pislog a panírban, melegítsük elő az olajat. MINDIG! Hideg olajba soha nem teszünk rántani való cuccot, mindegy, hogy az cukkini, hús, karfiol, sajt, akármi. Miért? Mert úgy megszívja magát, mint itatóspapír a tintásüvegből, és az embernek utána garantáltan polkát fog járni mind a mája, mind az epéje... lehet, hogy ő maga is..

Honnan tudjuk, hogy elég forró-e az olaj? A Tefalnak* is vannak remek ötletei, én tojásos zsemlemorzsát szoktam az olajba dobni, ha sercegni kezd, jó az olaj (mert sajnos a hot spot sem garancia...).


Tehát nyugodtan beletehetjük az első karikáinkat.


Néha ennek is érdemes alánézni, ha szép aranybarna (ilyen)...


... akkor fordítsuk meg: (zárójelben, nem az ég szakad ránk épp, csak játszanak a gyerekek :D )



Majd szedjük ki, paktikusan szűrőbe, a polka maximális elkerülése érdekében.


Én olyan nagyon félek a bennmaradt olajtól (sajnos az epém egyáltalán nem tolerálja), hogy még papírtörlőt is teszek aztán alá, több (100) rétegben.


Aztán ha minden kész, mehet is a tányérra :)


Tippek és trükkök:
  • a rántott sajtot MINDIG duplán panírozzuk (megmutatom majd), míg az összes többit nem szükséges.
  • mind a teljes kiőrlésű lisztet, mind a teljes kiőrlésű morzsát jól tolerálja, én ugyan nem próbáltam, de azt mesélték
  • Ha fogytán a tojás a panírhoz, és még szükségünk lenne rá, üssünk fel egyet nyugodtan. Ne felejtsük kissé utánfűszerezni/sózni (de csak kicsit, mert eredetileg már besóztuk!)
  • Ha nagyon habzik az olaj, öntsünk alá még. FONTOS! Az utántöltött olajat ugyanúgy elő kell hevíteni
  • Ügyeljünk rá, hogy a cukkini gyorsan sül, figyeljünk rá, ha nem szénkorongokat akarunk ebédelni (az epénk után a gyomrunk és a beleink is bekapcsolódnának a buliba, az tuti... sőt, szerintem egy csárdásra még mi is vevők lennénk..)

*A tefalnak volt egy nagyon jó reklámja, amikor bejött a HotSpot, azt sajnos már nem találtam meg
Sok sikert, türelmes panírozást, jó étvágyat kívánok! :)


2016. október 17., hétfő

Rakott krumpli: egy sima, egy fordított...

Tettem,vettem, raktam... egy  kis krumplit. 

Vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, ha sikerül úrrá lennem a resten, vagy nem alszok el reggel, akkor hamar megvan. Ahhoz képest persze, hogy krumpliétel. Mert a krumpliétellel általában egy nagy baj van: úgy kezdődik, hogy "hámozd meg a burgonyát". Nem minden esetben persze. Tudok olyan receptet is, ami úgy kezdődik, hogy "Melegítsd elő a sütőt 230°C-ra és tedd tepsire a dobozából előzőleg kiszedett krumplifalatkákat". Habár a technika jóval gyorsabb és egyszerűbb, ez elvitathatatlan, ez a blog mégsem erről szól..

Rakott krumpli

Előkészítés: 10-15 perc

Elkészítés: 10-15 perc

Sütési idő: 15-20 perc

Kell hozzá:

  • másfél, 2kg krumpli (4-6 személyre)
  • 6-7 tojás
  • lángolt kolbász (lágy, nem száraz!), szeletelt lángolt kolbász vagy virsli (SOHA ne tegyünk rakott krumpliba parizert. Akkor se, ha csak az van otthon. Tényleg ne! Nem az íze, a látvány miatt a végén...)
  • 2 doboz 2dl-es tejföl (20%-os jobb)
  • kevés tej
  • só, ízlés szerint delikát/vegeta




Nem ragoznám túl, mert kár, kevés matemateikai érzékkel könnyedén kikalkulálhatjuk, hogy ha bonyolultnak nem is bonyolult, mindenképp kissé idő és munkaigényes ételről van szó, mert ha mi vagyunk a krumplihámozás világbajnokai, akkor is garantálom, legalább 40 percet mindenképp elvesz majd a drága időnkből, így akkorra tervezzük, amikor fixen tudunk "pepecselni" vele.

Javaslom, mindig a tojás megfőzésével kezdjük. Kivéve, ha úgy csináljuk, ahogy én voltaképp szoktam: előre főtt tojásból. Mert én annyira lusta vagyok, hogy simán belefér ez is :D akkor ne a tojással kezdjük, hanem a krumplival.

Most nem volt itthon előre főzött tojás, így kénytelen voltam én magam főzni. Egyszer olvastam erről egy érdekes dolgot, hiszem is meg nem is, de azért megosztom, ne vigyem a sírba: állítólag a kiváló keménytojás főzési ideje függ az éghajlattól, a tengerszint feletti magasságtól és a levegő páratalmától (meg a fene tudja még mennyi hülyeségtől...), szóval itt nálunk, a völgyben kb 15 perc alatt fő meg a tojás úgy, hogy hideg vízben teszem fel. Mivel általában csak akott krumplihoz főzök, mert ahhoz muszáj, a reggelihez nem, így ne kérdezzétek, ez a forrástól számítva hány perc, amikor felforr, általában még elmélyültem hámozom a krumplit, vagy ha nem, akkor darabolom, így a tojás tényével és forrásával nem foglalkozom. Most is már majdnem lehúztam a "sparheltről", amikor eszembe jutott, hogy meg kellett volna néznem, vajon hány percet főtt forrástól számítva. Nem mintha lenne jelentősége.
Anno szent meggyőződésem volt, hogy azért írják, hogy forrástól mennyit fő a tojás, mert forrásban lévő vízbe kell rakni. Ma már tudom, hogy nem. (De hogy miért, arra még nem jöttem rá...) Kezdetben én is harcoltam ezzel, hogy majd jól forrásban lévő vízben főzöm a tojást. Először próbáltam "pucéran", kézzel beletenni a tojásokat... Darwin-díjas ötlet volt. Aztán váltottam kanálra, de a lényegi problémát nem tudtam megszűntetni: amint a hideg tojás a forró vízbe ért, azonnal azt mondta a héjja, hogy "reccs"... a fehérje meg szépen, bodorodó felhőként főtt ki a megrepedt mészburok alól... Azóta megokosodtam és hideg vízben teszem fel főni a tojásokat. Már ha erre visz a lélek...
 


Ha feltettük a tojásokat és elégedetten konstatáltuk, hogy jól elvannak maguknak, nekiugorhatunk a krumplinak. Én gyakorlott vagyok, már eleve olyan zsákot választok vásárláskor, amiben nagyjából 5 szem krumpli teszi ki a 2.5 kilót. Egyrészt mert kevesebb a lehulló "törmelék", másrészt mert Hamupipőke meg tudta ezt oldani okosban, de én galambot erre még csak teraszra piszkítósat láttam, krumplipucolósat nem.


Ha meghámoztuk, mossuk meg alaposan és szeleteljük karikára a krumplit. Én szűrőben szoktam mosni, úgy lefolyik alóla a víz, de volt, hogy trükkös voltam és meghámoztam a krumplit még előző este, akkor praktikus, ha ellepi a víz reggelig (jól tűri a stresszt, akár 24 órát is eláll a mosogatóban, lehet, hogy többet is, nem próbáltam. Csak vizet engedjünk rá, különben bebarnul).


Innen kettéágazik az út, én most jobbra megyek, de leírom azért a bátraknak, mi van balra.
Szóval a jobbos ösvény: fogok egy nagy kondért, beleteszem a krumplit, vizet rá (kb annyit, hogy 2 ujjnyira elfedje) és alágyújtok. Itt a sót mindig előre rakom bele, másfél kiló krumplihoz kb másfél tk sót (nem lineáris az egyenlet, 2 kilóhoz is ennyit rakok! Félhez nyilván kevesebbet) és várom, hogy felrottyanjon.
A másik irányzat bonyolultabb, és emiatt csak nagyon bátraknak ajánlom: amikor nyersen rakjuk a tepsibe a krumplit. Előnye, hogy egy lépés kimarad, így gyorsíthatunk a folyamaton, hátránya, hogy olyan, mint az oroszrulett: vagy összejön, vagy nem... a lényeg, hogy belerakjuk a tepsibe a nyers krumplit, megsózzuk egy kicsit, rá a húsneműt, ki mit, arra a megpucolt, feldarabolt tojást (itt jön jól az előfőzött, az már kész is van), alá egy kis vizet, a tetejére fóliát és mehet a sütőbe. 230°C-on főzzük jó 20-30 (40-50) percig, aztán amikor úgy érezzük, hogy jó a krumpli, levesszük a fóliát, rátesszük a tejfölt, rásütjük és mehetünk a dolgunkra.
Nekem a balos ösvény eddig még mindig tele volt aknával és a végén sajna robbant, így feladtam, ha valakinek van kedve és érez affinitást, hajrá :)


Szóval A) variáns: fő a krumpli. Közben már készen van a tojás, ezt garantálom, ennyi idő alatt a Mount Everesten is megfő, úgyhogy öntsük le róla a forró vizet és engedjünk rá hideget. Ha nem akarjuk a mosogató alján elkezdeni a tojások megtörését, akkor célszerű apránként leönteni a vizet és hideggel pótolni, nehogy kiessenek a tojások (vagy fedővel*, illetve ha már úgyis ott van, szűrővel). Fontos, hogy ne főzzük szét a krumplit, félkeményre nagyon jó lesz. (Ez nekem még sosem sikerült, de leírom, hátha másnak...)


Közben, ha nem fóliázott, előszeletelt kolbászunk van, álljunk neki a felaprításnak. Én virslit használtam, egyrészt, mert csak az volt itthon, másrészt, mert ami itt kapható spanyol lángolt kolbász olyan frissen csomagolt (gondolom), hogy még kicsap a láng, amikor kibontom. Nem azért ám, mert annyira finom illata van, hanem mert a spanyoloknál a "lángolt" vélhetően mást jelent, ugyanis ez annyira erős, hogy nem csak lefelé csíp... szóval nálunk a virsli a nyerő, mióta nincs a környéken Nettó (isteni echte ungarische Paprikakolbaszt árulnak ott, de kiesik már sajnos nagyon...)

Közben garantálom, hogy jó a krumpli (kivéve, ha csak annyi dolgunk volt, hogy kivettük a kolbászos tálcát), szóval elő lehet venni a tepsit (én egy közepesen nagyot javasolok), és beleszedni. Erre kiválóan alkalmas a spagettiszedő, akinek nincs, bármilyen lyukas alkalmazás (ami nem szűrő, mindjárt mondom, miért), vagy egy merőkanál (vagy szedőkanál, ki hogy hívja) is. Szóval én a képen látható szépséget használom, nem csapkodom a lábas oldalának, mert az a jó, ha egy kis víz marad alatt. Csak a zizevégett. Meg hogy a virslinek legyen miben megfőni. Akkor se legyünk önelégültek, ha nekünk kolbászunk van, ne hagyjuk a krumplinkat szárazon, mert nagyon jót tesz az egész ízének, ha a sütőben forrongó víz fenéken nyalja néha a kolbászunkat és levisz magával a krumplihoz egy kis paprikás kolbászzsírt. Ha merő/szedőkanállal dolgozunk, akkor viszont a lábas oldalához téve engedjünk le a krumpli levéből, mert ha az egész kondérnyit belemerjük a tepsibe, az inkább kolbászos krumplileves lesz, mert rakott krumpli. Ha nagyon lecsöpögött a lé, pótoljuk után egy keveset a lábasból (nem kell szégyellni, lehet önteni közvetlenül), ha meg semmit nem találtunk, ami az átszedésre alkalmas, vagy már úgyis ott a szűrő, vagy mittudomén, akkor a) eleve a lábasból egy kevés levet öntsünk a tepsibe (egy keveset! ne az egészet!) b) sima, mezei csapvízzel pótoljuk a folyadékot.



A krumplira jön a virsli...


... majd a tojás. Van, aki aztán erre tesz még egy réteg krumplit, az lenne a hivatalos verzió, de ennyi krumpli nincs a világon (és amúgy is, ki eszik meg 5 kiló krumplit?!). Jénaiba lehet jó megoldás (abban is remek a krumpli, én azért nem abban csináltam, mert abból nekem a legnagyobb is 2 személyes...) a 2 réteg krumpli, tepsibe tényleg sok szerintem...




Ha a tojás is fenn van, jöhet a tejföl. Anno, emlékszem, az volt az álmom, hogy majd ha felnövök, minden réteg közé kenek egy adag tejfölt (nekem már gyerekként is a rakott krumpli volt a kedvencem), és nem véletlenül: ez talán a legjobb része, az értelme, a lényege. Ettől rakott krumpli a rakott krumpli, így javaslom, ne spóroljunk vele.
Valakitől hallottam és bőszen alkalmazom azóta is a technikát, miszerint pici tejjel krémesre keverem a tejfölt, mielőtt a rakott cucc tetejére teszem. Ez mindenre vonatkozik, nem csak a krumplira. Az egészet sokkal könnyebb kenni aztán, kevesebb feltétet szed fel (majd meglátjátok... kevés szebb dolog van, mint a tejfölbe kapaszkodó, útnak induló tojás pl... ), és ha picit hígabb lett, legalább közéfolyik (azért ne csináljuk folyósra, mert az nem jó).


Szóval ilyen szép krémes lesz...


...és már mehet is a tojásra. Nem mindenki szereti, én egy lehelletnyi vegetával mindig meghintem, mióta egyszer ráborítottam egy fél zacskónyit, azóta egy evőkanál segítségével.


Betoljuk a sütőbe és ilyen szép barnára sütjük:


Voilá, ennyi volt a varázslat, garantálom, ezt elolvasni nehezebb és időigényesebb volt, mint összedobni egy ilyen ínycsiklandozó finomságot, ne restelkedjetek hát kipróbálni ti magtok sem!

Tippek, trükkök:

  • benfentestől tudom, hogy a főtt tojás annál könnyebben pucolható, minél régebbi a tojás (nem a főtt), így javaslom a friss tojás inkább a piskótára tartogatni (nyílván előfőzöttnél ez olyan kb, mint a pepsi kupak: vagy nyert vagy nem..)
  • sokan készítik darált hússal a rakott krumplit, én azt a variációt, nem szeretem, ha valaki igen, hajrá. Ez esetben ajánlom a B) útvonalat, csak sózzuk be a húst, vagy ha mindeképp maradnánk az A) variációnál, pirítsuk elő. Jól tűri az oregánót, tegyünk bele nyugodtan.
  • remek kiegészítő lehet, ha a krumpli közé vagy alá kevés kockára vágott hagymát teszünk, illetve a tejfölbe keverhetünk pici fokhagymasót is, nagyon kellemes ízt kölcsönöz
  • ha nagyon nincs semmi használható a közelünkben és semmiképp nem akarunk virslit használni, a paprikás szalámi is megteszi (nem a sima, a paprikás. Ez a neve), de érdemes minimum csíkokra, inkább kockára vágni, mielőtt a krumplira tesszük
*Tuti módszer, előszeretettel alkalmazom, amikor csordultig a mosogató, vagy nincs tiszta szűrő, hogy konyharuhával/tepsikesztyűvel és fogóval megfogom a lábast, a tetejéhez hozzászorítom a résnyire elcsúsztatott fedőt és a résen át a mosogatóba öntöm a vizet. Tésztát is jól lehet így szűrni, ügyeljünk rá, hogy ha úgy érezzük, nincs már alatta víz, rázzuk át egy kicsit a lábast és öntsük le róla a maradék adagot is. VIGYÁZAT! A forró gőz felcsaphat és csúnyán éget, legyünk óvatosak!
Nagyjából ennyit a rakott krumpliról, jó főzőcskét, sok sikert mindenkinek! :)



2016. október 15., szombat

A natúr müzli 50 árnyalata..


Ez még nem mind az 50 lesz, mondjuk az első 5...

Sosem felejtem el, amikor először diétára adtam a fejem, nagyjából Samu születése után 6 hónappal, amikor már kezelhetetlenül kövér voltam, nos, akkor azzal kezdtem, az egészség jegyében, hogy vettem zabpelyhet. Tettem rá natúr joghurtot, bele aszalt áfonyát... rettenetes volt. De ettem, kitartóan, mert ez egészséges. Nincs vele baj, tényleg az, de megsúgom, attól, hogy valami egészséges, még nem kell ehetetlennek lennie.
Aztán egyszer, amikor otthon voltunk, mama csinált nekem zabkását. Nem emlékszem, hogy korábban valaha is ettem volna akár csak hasonlót is, de már akkor kezdett valami hasítani a buksiban, hogy lehet azt máshogy is... mióta Sophia Thiel módszerét követem, pedig tisztára müzli-guru lettem :D

Kezdeném egy kifejezetten egzotikus módszerrel: a pirítás. Erre egész szemű pelyhet javasolok, nem feltétlenül csak a zab jó, nekem pl van itthon tönköly is.
Fogunk egy serpenyőt, felmelegítünk benne egy teáskanál zsiradékot (olaj is jó, de a kókuszzsír különleges aromát ad neki)...


... beleöntjük az előzőleg kimért gabonát...


és aranybarnára pirítjuk. Nagyon finom krémesre kevert túróval, görögjoghurttal (natúr, zsírszegény kiadás), szójajoghurttal is. Ha nem vágyunk a cukormentes kiadásra, megszaporodnak a lehetőségek, ne féljünk élni velük :)


A következő, talán leggyorsabb és legegyszerűbb módszer az áztatás.

Kimérjük tálkába a gabonapelyhet (bármilyen jó, én van, hogy nagy szeműt használok, van, hogy finoma törtet. VIGYÁZAT!!!!! A köles pehely nem szívja meg magát, áztatásra nem alkalmas!)..


... öntünk rá kb másfél-2 deci vizet és várunk 5 percet...


... a pehely megszívja magát és kész is :)


Én ezt több variációban eszem, elmesélek párat.

Amit nagyon nagyon szeretek, a túró. Mivel pici víz mindig marad a pehely alatt, ezért egyszerűen hozzáadom a túrót (nem azt a nagy szeműt, ami otthon van! Ha valaki hasonló ízélményre vágyik, ajánlom figyelmébe a negyedkilós kockatúrót!), krémesre keverem, adok hozzá egy kis édesítőt és hjajjjjj.... nagyon finom. Itt sajnos nem árulnak, de zsírszegény görögjoghurttal is el tudom ezt képzelni, viszont ebben az esetben javaslom a vizet egy kicsit leönteni a pehelyről (a végén, amikor már megdagadt). Nagyon finom mézzel és agave sziruppal is, próbáltam :)

A másik kedvencem a proteinpor. Félszárazra csepegtetem a megdagadt pelyhet és elkeverem 30g vaniliás, banános vagy kókuszos porral. Csokissal sem lehet rossz, főleg ha a végén meggyet és tört mogyorót teszünk rá, de most csak sztíviás MyProtein van itthon, az meg... na mindegy, kora reggel nem vágyom rá :D Ha valakinek nincs otthon protein, ódzkodik tőle, stb, nem kell kétségbeesni, vanilia aromával, kókuszliszttel (az elkészítéséről itt írtam) is jól fel lehet tuningolni akár a joghurtot, akár a túrót :)



Meg lehet főzni. De még mennyire! Én általában vízben szoktam. Ez itt a képen az egyik kedvenc kajám, almakása cottage cheese-zel meg lenmaggal, almával és fahéjjal, megunhatatlan. De pl lenmag helyett lehet szórni rá a végén kókuszt, és alma helyett mondjuk mangót tenni bele, vagy édes kiwit (a banánt reggel nem javaslom, akkor sem, ha valaki nem cukros), és máris kész a karibi hangulatú finomság, de lehet a forró kásába fagyasztott áfonyát kavarni, aztán túrót rá vagy szója joghurtot, és isteni. Meg laktató. :)



...és végül, de semmiképp sem utolsó sorban, hogy a köles felhasználásáról is szóljak, íme:

Kölespuding :)

A kölespelyhet 2 deci vízben jóóóóóóóóóóó sűrűre főzzük...

... ilyenre:
Egy tálkában beízesítünk kedvünk szerint 150-200g görög joghurtot vagy szója joghurtot. Ehhez használhatunk fehérjeport, édesítőt, mézet, agavét, cukrot, vaníliát, fahéjat, sót borsot, kinek mi fér bele :D Ezt jó alaposan elkeverjük a sűrűre főtt kölespehellyel és kész is. Olyan lesz az állaga, mint a pudingé, az íze pedig... mennyei :) (érdemes 30-45g kölest megfőzni!)



Tippek, trükkök:
  • a müzlinket érdemes úgy összeállítani, hogy 30-45g gabonát, 150-200g fehérjét (kivéve a proteinport, abból 25-30g bőőőőőőven elég), 80-120g gyümölcsöt és 10-15g olajos magot tartalmazzon (olajos magnak számít a chia és a len is!)
  • ha főzzük, vigyázzunk, könnyen leéghet, keverjük sűrűn és ha kell, óvatosan töltsünk utána vizet
  • nem csak vízben főzhető a kása, mandulatejben vagy kókusztejben (végső esetben szójatejben és tehéntejben is) remekül megfő. Az ízén nem változtat, ha nem 2 deci növényi tejet öntünk alá, elég 1 dl növényi tej + 1 dl víz
  • müzlinket megszórhatjuk kakaóval is, a túrós kiadásokat kifejezetten feldobja
  • jól tűri az aszalt gyümölcsöket is, válasszunk ezekből egészségeseket, áfonyát, acai bogyót, gojit. Ügyeljünk a vásárlásnál, hogy cukrozatlant vegyünk!
  • jelentősen csökkenti reggelink egészségtartalmát a hozzáadott csoki, karamellszirup, aszalt barack/szilva/cseresznye, banánchips, és hasonló felesleges, hízlaló, undorító dolog

Próbáljátok ki, és induljon jól minden reggeletek :)